Mobil, Signal

Most néztem egy filmet, a Signal-t, ami eszembe juttatott egy könyvet, a Mobilt, amit nemrég olvastam. Gondoltam írok mindkettőről, nem is elsősorban azzal a szándékkal, hogy összehasonlítsam őket, inkább csak eszembe jutott, hogy erről a könyvről még nem írtam, és a film is megér pár mondatot, bár nem feltétlenül azért, mert olyan zseniális. De erről majd később...

Mobil

Stephen King néhány évvel ezelőtt megjelent könyve nekem nagyon tetszett. Igazán nyomasztó, izgalmas és olvasmányos volt. Azért nem lehet itt szépirodalmi magasságokat emlegetni, de ez a könyv nem is erre volt kitalálva, ezt mindenki tudja. Néha viszont jó csak úgy szimplán rettegni, adrenalint termelni pár sor elolvasásakor.Számomra a Végítélet c. még mindig az abszolút első, de tényleg jó ötlet volt ez a Mobil is. A sztori ott kezdődik, hogy elszabadul a pokol az utcákon. Történik pár értelmetlen gyilkosság, majd számuk megsokszorozódik, majd pedig kialakul a totális káosz. Néhány oldalon belül kiderül hogy a mobil az oka mindennek, hiszen amint használja valaki a készüléket, utána azonnal gyilkolni kezd, bárkit, akit ér. Vannak persze olyanok, akiknek épp nincs még vagy már mobiltelefonjuk, vagy lemerült, vagy ellopták... stb, szóval ők a könyv főszereplői, ők próbálnak boldogulni a gyilkosokkal és persze a hullákkal teli világban. Amolyan zimbes-zombis, csak itt jön egy kis csavar is a történetben, amitől igazán élvezhető lett a könyv. A végét pedig nem árulom el, érdemes végigolvasni.

Signal

Ennek a filmnek csak látszólag van köze a könyvhöz, talán csak alaptörténetében, egyébként meg szinte semmi. A sztori itt is ugyanaz, az emberek bekattannak egy bizonyos jel (képiés/vagy hang) hatására, viszont itt ezek nem csak a mobilból, de a rádióból és a tévéből is jönnek. Érdekes ötlet volt az, hogy a nézőnek is lejátszottak többször is pár másodpercet a jelből, amitől az az érzésem támadt, hogy rám is hat illetve hatni fog.
A filmet három rendező rendezte, három részre osztva a történetet. Az első része viszonylag jó volt, kicsit sötét, nyomasztó, hétköznapi, csippetnyi érzelmet belevarázsolva. A második harmad már nélkülözött bárminemű érzelmet, erőszakos volt és véres. Itt tetszett a rendező abszurd humora, némelyik jeleneten még én is nevettem. Aztán átcsapott ez a harmad valami egészen brutális és értelmetlen vérengzésbe, ami inkább csak felbosszantott. Nem is a sok vér miatt, hanem a kegyetlenségek miatt. A színészi játékok felejthetőek voltak, mintha a halál nem is lett volna olyan tragikus mint egyébként, mintha a fájdalom csak minimálisan hatott volna a szereplőkre, és persze hullottak az emberek, mint a legyek. A harmadik része már a fekete humort is nélkülözte. Értelmetlen, véres és vontatott volt.
Előfordultak benne olyan ötletek, amiket érdemes lett volna jobban kidomborítani, mint például mikor egy jelenet lejátszódik, majd visszaugorva egy kisebb időszakaszt az előzményeket is bemutatják, majd ott folytatódik, ahol abbamaradt. A hallucinációk egészen jól sikerültek, itt néha még én is elveszítettem a fonalat, hogy most ez igazi vagy csak annak tűnik.
Ami még nem tetszett, hogy maga a film viszont csak néhány szereplőről szólt, nem tért ki a környezetre maximum egy-két illusztrációként az utcára fektetett nyakatekert véres hulla jelenlétében. Talán azért is volt ennyire elszigetelődve ez a pár ember a történetben, mert mindegyik kapott a "jelből", ki kevesebbet, ki többet, de mindegyik bekattant. Ha így nézzük, mutathatta ez egy átlagos embercsoport viselkedését a jel hatására, mégis hiányoltam azt, hogy kitekintsen a történet egy kicsit jobban ebből a zárt közösségből.
A végét persze most sem írom le, bár őszintén szólva minek is. Nem zsibbadtam bele a fotelba a film végére, inkább örültem már hogy vége lett. Ott maradt az a sok véres kép a fejemben, és semmi mondanivaló, semmi végkifejlet. Nem tetszett a film. Ez van.