Mostanság a munka mellett is zajlik az életem. Bár jelen pillanatban az ágyban fekszem, és olyan kellemes dolgokkal töltöm az időmet, mint az olvasás és a filmnézés. Tisztára mint diákkoromban. Nem is volt olyan régen. Csak akkor nem kellett összeszedjek egy vírusos torokgyuszit, hogy a hét kellős közepén éppen a nagy semmittevéssel törődjek. Egyrészről pokoli jó érzés... Másrészről pedig fáj a torkom, szóval nem. Ja, és tudva hogy ebben a pillantban éppen mennyire szerény táppénzt kapok, már kevésbé örülök. Na mindegy...
Ami múlt héten történt: kiderült, hogy sikerült az értékpapírjogi vizsgám. Őszintén szólva nem készültem fel rá, mitöbb, talán csak egyszer futottam át a tananyag összefoglalóját(!). Most persze megpukkadhatnék a büszkeségtől, de nem teszem, hiszen sokan vannak, akik százszorta több felkészüléssel is megbuktak, és nem is egy kollégám sokadjára fut neki a vizsgának. Szóval maradjunk annyiban, hogy részemről az abszolút mák kategóriába esik az eredmény, bár ennek is nagyon örülök.
Hétvégén voltam céges kiránduláson Tihanyban, ez amolyan csapatépítő dínom-dánom volt, ahol 4 csillagos szállodában töltjük a hétvégét, élményfürdőzünk, ha a Balaton már túl hideg, ingyen étel-ital, zene, programok, szóval nagyon ott volt a dolog. Ami engem és még néhány kollégámat illet, mi inkább amolyan hosszúra sikerült házibulit csaptunk ott a helyszínen. Nagyon élveztem a társaságot, a friss levegőt, a Balatont, a kényelmet, de valahogy nem volt igazán élvezetes ez a hirtelen jött szabadság. Nagyon hiányzott Laci, főleg este. Furcsa ez a függőség, de szerintem így van rendjén, titkon remélem hogy ő is ezt a hiányt érzi, ha nem vagyok vele.
A hétvége nagyon hamar elrepült, mi pedig visszaértünk Pestre, a mi kis szmogos világunkba.
Ezen a héten felpörögtek az események, megcsapott a változás előszele, de erről majd később, ha már minden 100%-ig biztos lesz.
Ami múlt héten történt: kiderült, hogy sikerült az értékpapírjogi vizsgám. Őszintén szólva nem készültem fel rá, mitöbb, talán csak egyszer futottam át a tananyag összefoglalóját(!). Most persze megpukkadhatnék a büszkeségtől, de nem teszem, hiszen sokan vannak, akik százszorta több felkészüléssel is megbuktak, és nem is egy kollégám sokadjára fut neki a vizsgának. Szóval maradjunk annyiban, hogy részemről az abszolút mák kategóriába esik az eredmény, bár ennek is nagyon örülök.
Hétvégén voltam céges kiránduláson Tihanyban, ez amolyan csapatépítő dínom-dánom volt, ahol 4 csillagos szállodában töltjük a hétvégét, élményfürdőzünk, ha a Balaton már túl hideg, ingyen étel-ital, zene, programok, szóval nagyon ott volt a dolog. Ami engem és még néhány kollégámat illet, mi inkább amolyan hosszúra sikerült házibulit csaptunk ott a helyszínen. Nagyon élveztem a társaságot, a friss levegőt, a Balatont, a kényelmet, de valahogy nem volt igazán élvezetes ez a hirtelen jött szabadság. Nagyon hiányzott Laci, főleg este. Furcsa ez a függőség, de szerintem így van rendjén, titkon remélem hogy ő is ezt a hiányt érzi, ha nem vagyok vele.
A hétvége nagyon hamar elrepült, mi pedig visszaértünk Pestre, a mi kis szmogos világunkba.
Ezen a héten felpörögtek az események, megcsapott a változás előszele, de erről majd később, ha már minden 100%-ig biztos lesz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése