Ugyan nem vagyok szabadságon, de így felmondásom után majdnem két héttel csináltam magamnak egy kis szabadidőt, hiszen ennek a munkahelynek a nagy előnye az volt, hogy a három műszakos beosztást úgy lehetett tologatni hó végéig, ahogy az ember jónak látta. Ebben az is benne volt, hogy ha valaki szarrá akarta keresni magát, az elvihetett jónéhány munkaórát a többiektől, aki pedig nem akart belerokkanni a munkába, az elosztogatta. Most így az utolsó hetét ennek a munkaviszonyomnak elosztogattam, így maradt időm sok dologra. Meglátogatni a családot, a háztartással törődni egy kicsit, több időt tölteni Lacival, és egy kicsit magamat is rendbeszedni. Most éppen a nagytakarításnál tartok, éppen egy kicsit lehuppantam a gép elé pihenni egy kicsit. Az az igazság, hogy a hátsó szoba lassan már egy kaotikus raktárra emlékeztetett, és legyen akármilyen zseni az ember, akkor sem látja már át ezt a káoszt. Szóval most káoszt pusztítok, és mivel borzalmas őszi punnyadt idő van, így még az se bosszant, hogy itthon kell kuksolni.
A tegnapi napom úgyis mozgalmas volt, hiszen elmentem a kedvenc turimba néhány jóbaráttal, aztán rohantam az új munkahelyre szerződést aláírni, majd a jelenlegire találkozni a lányokkal és velük együtt fitnessterembe menni. Ezt is megéltük, hogy kondiznom és aerobicoznom kell, hogy kinézzek valahogy. Azt hiszem sűrűbben kell majd látogatnom ezt a helyet, mert nagyon kevéssé bírom a kiképzést. Fél óra aerobic úgy kikészített, hogy csak na. Hazafelé a lányokkal mindannyiunkat elfogott az a jóleső fáradtság, ami ilyenkor elkapja az embert. Jól is éreztem volna magam, ha nem törte volna a cipő a lábamat. Hiába, a sportcipő használatot hétvégére kell majd koráltoznom és már most megpróbálom szokni a magassarkú gyötrelmek viselését.
Összefoglalva nagyon jól érzem magam ebben a hirtelenjött szabadságban, egy próbálom elhesegetni még a gondolatát is annak, hogy mennyi nehézség vár rám az új munkahelyen. Azt hiszem az ismeretlen rémít meg ennyire, zavar, hogy nem tudom, mire számítsak, és így nem tudom még megsaccolni sem, hogy megállom-e a helyemet. Gyűlölöm a kudarcot.
Már csak vasárnap és hétfőn fogom a "kedves" ügyfelek ügyes-bajos dolgait hallgatni/megoldani/tűrni, aztán szerdától meg valami egészen más következik.
Addig lesz még egy pénteki szerepjáték, egy szombati buli a kollégákkal, szóval megpróbálom kihasználni/kiélvezni minden percét a szabadidőnek.
A tegnapi napom úgyis mozgalmas volt, hiszen elmentem a kedvenc turimba néhány jóbaráttal, aztán rohantam az új munkahelyre szerződést aláírni, majd a jelenlegire találkozni a lányokkal és velük együtt fitnessterembe menni. Ezt is megéltük, hogy kondiznom és aerobicoznom kell, hogy kinézzek valahogy. Azt hiszem sűrűbben kell majd látogatnom ezt a helyet, mert nagyon kevéssé bírom a kiképzést. Fél óra aerobic úgy kikészített, hogy csak na. Hazafelé a lányokkal mindannyiunkat elfogott az a jóleső fáradtság, ami ilyenkor elkapja az embert. Jól is éreztem volna magam, ha nem törte volna a cipő a lábamat. Hiába, a sportcipő használatot hétvégére kell majd koráltoznom és már most megpróbálom szokni a magassarkú gyötrelmek viselését.
Összefoglalva nagyon jól érzem magam ebben a hirtelenjött szabadságban, egy próbálom elhesegetni még a gondolatát is annak, hogy mennyi nehézség vár rám az új munkahelyen. Azt hiszem az ismeretlen rémít meg ennyire, zavar, hogy nem tudom, mire számítsak, és így nem tudom még megsaccolni sem, hogy megállom-e a helyemet. Gyűlölöm a kudarcot.
Már csak vasárnap és hétfőn fogom a "kedves" ügyfelek ügyes-bajos dolgait hallgatni/megoldani/tűrni, aztán szerdától meg valami egészen más következik.
Addig lesz még egy pénteki szerepjáték, egy szombati buli a kollégákkal, szóval megpróbálom kihasználni/kiélvezni minden percét a szabadidőnek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése