Hétvégék

Amit még nem meséltem eddig, előző héten volt egy fergeteges szülinapi bulim, épp negyedévszázados lettem. Ennek örömére jött egy ötlet, hogy kéne goffri-bulit csinálni, lennénk néhányan. Aztán Laci felvetette, hogy hívjak olyan embereket, akik fontosak nekem. A tervezett létszám egyre csak nőtt, míg végül 20-an tömörültünk a nappaliban. Legtöbben a padlón ültek párnákon, takarókon, de mindenki ismeri a híres mondást, hogy sok jó ember kis helyen is részeg... vagy valahogy hasonlóan hangzik. ;) Volt is nagy dínom-dánom, pláne, hogy szinte mindenki Martinit hozott, ami azt jelenti, hogy felváltva Martinit is koktélt iszogattunk. A jópár liter koktélt egy hatlamas lábosban raktuk ki a szoba közepére, és merőkanállal szedtünk belőle a poharakba. Becsületesen el is fogyott az utolsó cseppig, az üres Martinis üvegek is gyülekeztek a konyha padlóján. Majd fondue-t is csináltunk, ami ugyancsak hamar eltűnt az edényből az éhes pocakokba. :P Bár a goffri kimaradt a buliról, de azt hiszem mégis fantasztikusan jól sikerült. Majdnem mindenki itt volt, aki fontos nekem, sajnos a két legjobb barátnőm nem lehetett itt, őket nagyon-nagyon hiányoltam.
Szerencsére Dana barátnőmmel nemrégiben találkoztam, de sajnos csak látogatóba jött kishazánkba, holnap már úton lesz Hollandia felé. Remélem nagyon jól fogja magát érezni, kap majd valami nagyon kellemes, jólfizető állást, aztán majdcsak hazahúzza egyszer a szíve Magyarországra, vagy a miénket el innen, és akkor majd már nem csak virtuálisan fogunk találkozni.
A másik kedves barátném már 2 hónapja kint él Jénában, neki már nem kell sok, és hazajön hozzánk, remélem sok-sok jó élménnyel és tapasztalattal.
Én pedig itthon maradok, és csak álmodozok Lacival a külföldi életről, ki tudja, talán majd egyszer mi is... Addig pedig kishazánkat próbáljuk néha elviselni, néha szeretni, néha nem utálni, de általában csak megélni benne. Itthon jól megvagyunk, október 23-án ki se dugtuk a fejünket a lakásból, inkább mozidélutánt tartottunk. Végülis majdnem az egész hosszúhétvégénk a pihenésről, a filmnézésről, a rövidebb sétákról és a hosszabb alvásokról szólt. Mondhatnám, hogy kipihentem magam és feltöltődtem energiával, de félek azért, hogy ezt a holnapi munkanapon már nem fogom így érezni. Pedig ide most sokkal szívesebben járok be dolgozni, mint a régi helyre. Ezt próbálom mindig észben tartani, ha nyűgös vagyok a munkába járás miatt. Az a helyzet, hogy a jelenlegi kivételével nagyon rövidek a hétvégék. Egyik pillanatban még a péntek estének örülök, másik pillanatban már hétfő reggel van, és ilyenkor érzem, mennyire megtorzul az ember időérzete olykor.
Még vasárnap délután van, be is fejezem a pötyögést, és azt hiszem ma este Tucatjával olcsóbb estét tartunk, megnézzük mind a két részt, én pattogatott kukoricát fogok majszolni és kikapcsolom egy kicsit az agyamat ezen a cseppet sem művészfilm jellegű, könnyen fogyasztható szösszeneten.