Fehér Márciustizenötödike

Tetszik, hogy ilyen szép havas március 15. lett idén, elszigetel a külvilágtól, és bár lefagynak a virágok/rügyek, de mégis tetszik. Bent a finom meleg, kint a pihe-puha fehérség. Ez a nap a pihenésé, hála Petőfinek és társainak. :) Imádom a semmittevést. Sohasem unatkozom. Még akkor sem, ha csak heverészek, és bambulok magam elé és konkrétan az ég világon nem csinálok semmit sem, nem gondolok semmire sem. Nagyon pihentető. Ma a házimunka félig-meddig elvégzése után belegömbölyödtem a függőfotelbe és sokáig csak himbálóztam, pihentem. Olvasgattam az éppen aktuális könyvet, egy izgalmas thrillert, majd pedig órákra beköltöztem egy forró kád vízbe, szaunát csinálva a kis fürdőszobából. Úgy gondolom, néha igenis megérdemlem a szabadidőt, a henyélést, mert ilyenkor feltöltődök és több energiám lesz a kötelességeim elvégzéséhez később. Hogy mennyi egyéb teendőt hanyagoltam el azért, hogy a mai nap a pihenésről szóljon, azt kár is lenne felsorolni. Sok. Mindig van mit csinálni, mindig van munka, sohasem fogy el, sohasem lesz elég tiszta a lakás, nem fogok elég sűrűn telefonálni Anyumnak, Nagyimnak, egyéb rokonomnak, nem beszélve a meglátogatásukról. Ha már oda is megyek, nem leszek sohasem elég hosszú ideig ott, nem megyek elég sűrűn és egyébként is, mindig több kell mindenkinek, ezt tapasztaltam. Most lerázom magamról ezeket, önző leszek és tovább pihenek... :)