Wááá!!!

Minden olyan szomorú lesz, és olyan dühítően bonyolult. Érzem, hogy ez az érzés csak fokozódik, és tudom, hogy ez csak a hormonok játéka, mégis... ezzel a tudással semmit sem érek, ha egyszer nem csillapítja őket. Az anyatermészet valamiért így alakította ki a nőket, biztosan megvan ennek is a funkciója, és különben is... mit tehetnék ellene?! Tűrök, eltűröm magamat, és csak remélem a körülöttem élők is hasonlóképpen eltűrnek maguk körül ilyenkor, aztán pár nap múlva minden megint visszaáll a normális szintre.