Illat-emlék

Pénteken moziba mentem. Éppen elkezdődött a film, mikor furcsa érzésem támadt: egy tovatűnő emlékfoszlány derengett fel időnként, amit képtelen voltam megragadni, mégis nagyon intenzív volt. Rájöttem, hogy egy illat váltja ki ezt, egy parfüm illata, ami meg-megtalált időnként, ingerelve engem arra, hogy beazonosítsam az eredetét a múltamban. De semmi. Mindig csak egy másodperc, éppen annyi, hogy észrevegyem, majd újra eltűnt. Mint egy arc a tömegben, ami feltűnik, olyan mintha ismerném, talán egy régi jó barát, egy régi szerelem, vagy az is lehet, hogy csak egy felületes ismeretség például a bolti eladó vagy a szomszéd, bárki lehet, mégegy pillantás segítene talán, de mire jobban megnézném, már el is tűnt. Lehetett akár egy régi parfümöm illata is, ami az akkori énemre emlékeztetett. Azt sem tudom, hogy kellemes emlék-e a múltból, hogy megörülnék-e neki ha beazonosítanám, vagy jobb nem bolygatni azt. Így telt a mozizás. Miközben audió-vizuális élményeket kaptam a filmtől, addig az emlék-illat rejtvényt is fejtettem. Hiába. Végetért a film, és megoldatlan maradt ez a rejtély.