Menekültek - 2020. április

Amíg intéződtek a hivatalos dolgok az adásvétellel kapcsolatban, szép lassan megjelent itthon egy bizonyos kínai járvány híre. Először még csak távoli hírek voltak, legyintettük rá, hiszen hallottunk már korábban is víruskészültségről például a H1N1 kapcsán, szerencsére semmi komoly nem lett belőle, így ezt is a helyén kezeltük. Egyre több hírt olvashattunk a témában, egyszercsak megtanultuk a nevét: Covid / koronavírus, félelemmel vegyes borzongással olvastam a híreket, hogy micsoda veszély fenyeget minket a messzi távolból. Nem vagyok optimista, mégsem gondoltam komolyan az egészet, hiszen volt már ilyen párszor, akkor sem volt semmi, csak hatalmas hírverés. Aztán megjelentek az első fertőzöttek is Magyarországon, hatalmas hírértéke volt egy-egy újabbnak, és valahogy elindult a már indokoltabb paranoia. Persze már a kezdetektől voltak honfitársaim, akik csak legyintettek az egészre, ám teljesen másképp reagáltam erre. Kényszeresen fertőtlenítettem mindent, ami a lakásunk biztonságába bekerült a veszélyes külvilágból, amikor bevásárolni indultunk, úgy éreztem, mintha egy sci-fi-ben kellene megküzdenem a láthatatlan ellenséggel. Viszonylag gyorsan elzárkóztunk a külvilágtól, és persze előkerült a téma, mi lesz így a költözéssel. Volt a fejünkben néhány olyan szintén sci-fi-be illő forgatókönyv, hogy mi lesz, ha kijárási tilalom lesz mindenhol, ha lezárják a fővárost, ha korlátozzák a települések közti mozgást. Így csak az járt a fejünkben, hogy ha nem hozzuk tető alá a házvásárlást, akkor ki tudja mikor lesz lehetőségünk, illetve lesz-e. Előrehoztuk az adásvétel aláírásának időpontját, majd pedig felhívtuk a korábbi tulajdonost, hogy ha megoldható lenne, mennénk akár korábban is a házikóba. Valamilyen formában csak el innen a városból, amíg tudunk. Anyóséhoz már nem mertünk költözni a ház átvételéig, túl nagynak találtuk a kockázatot, nem akartuk megfertőzni őket. Szerencsére sikerült megbeszélnünk a dolgot, és jöhettünk már áprilisban. Túlzás lenne azt mondani, hogy ekkor sor került a költözésre, hiszen egy autónyi csomaggal vágtunk bele az vidéki új életünkbe. Néhány váltás ruha, cipő, számítógépek, hangfalak, a szükséges pipere cuccok, lényegében csak a minimális dolgok, kicsit olyan volt mint egy nyaralásra készülés. Közben pedig sajnáltam otthagyni a szeretett kis lakásunkat ilyen hirtelen, valahogy nem éreztem úgy, hogy készen állok erre, nem búcsúztam még el tőle, de menni kellett. Ígyhát nekivágtunk a "nyaralásnak". Egyszerű volt berendezkednünk azzal a kevéske csomaggal a kis házba, amit bár kicsinek hívok, mégis másfélszer akkora, mint a korábbi otthonunk. Végetelenül hálás vagyok a körülöttünk lévő embereknek, hogy annyi segítséget kaptunk a "menekülésre".