Kicsit kiábrándító dolog ráébredni, hogy bekerültem a mókuskerékbe én is, és az életem, amit "szabadfoglalkozással" tölthetek minimálisra csökkent. Kényelmes munkám van, bár még így az elején számomra stresszes egy kissé, ez a megfelelési kényszeremnek köszönhető talán. Viszont kedves emberek vesznek körül, kellemesnek mondható környezet ami ugyan nélkülöz minden személyes jelleget, de talán egyszer még az is meglesz. Nem szeretnék még a próbaidőmben berendezkedni túlságosan, tudom hogy ez csak egy buta babona. Szóval panaszra semmi okom nem lehetne, nagyon sokan százszor utálatosabb munkát végeznek. Az viszont feltűnt, hogy az utóbbi hónap úgy elrepült, mintha csak egyet pislogtam volna. Az idő múlása viszonylagos, hiszen hosszú távon rohan, mintha muszáj lenne, rövid távon viszont csak lassan vánszorog Egy munkanap az irodában egy örökkévalóságnak tűnik, mint a főiskolán egy számvitel előadás, csak itt nem 1-2 óráról van szó, hanem 8-9-ről. Nem is tudom, lehet-e olyan célom, hogy élvezzem a munkámat? Lehet-e erre törekedni egyáltalán? Én egyelőre arra hajlok, hogy nem valószínű. Ilyenkor csak körül kell nézzek, és nem is egy olyan embert találok, aki élvezi a munkáját. Ők a munkamániások. Dolgoznak munkaidőben, munkaidő előtt, munkaidő után, hétvégén, még álmukban is talán. Kezdetben sajnáltam őket, azt gondoltam, szörnyű lehet megállás nélkül a munkának élni, nélkülözni a szabadidőt és a hobbikat. Aztán rájöttem, hogy másrészről mázlisták ezek az emberek, hiszen mivel élvezik a munkájukat, olyannyira hogy nem tudják abbahagyni, így végeredményben a "hobbijuknak" élnek. Nem hiszem, hogy ezt ki lehet alakítani szándékosan. Talán a körülmények teszik, talán az ember személyisége, nem tudom. Nem is biztos, hogy a munkába szeretnék temetkezni minden áron, egyszerűen csak azt remélem, hogy idővel és a rutinnal majd meghozza azt a minimális örömet, ami vágyok.
Egyébként pedig ez az első olyan komolyabb munkahelyem, ahová nem utálattal megyek be, és ahol el is tudom képzelni a jövőmet. Mivel nem szeretem a változásokat, így a munkahelyeket sem váltogatom szívesen. Nem vágyok újabb kihívásokra, legalábbis egyelőre nem. Nem érzem, hogy egy frissen szerzett diplomával a zsebemben meg kéne váltanom a világot, vagy legalábbis hatalmat kéne szerezzek. Nem... Szeretnék örömmel bejárni dolgozni, szeretném ha elismernék a munkámat amit remélem egyszer igazán jól fogok végezni. Ami pedig a munkán kívül van, azt szeretném megőrizni magamnak, és azt hiszem nem szívesen "fertőzném" meg további munkaórákkal, amit a szabadidőmből veszek el.
Azt hiszem meg kéne találjam az arany közéutat a munkamánia és a munkaundor között.
Egyébként pedig ez az első olyan komolyabb munkahelyem, ahová nem utálattal megyek be, és ahol el is tudom képzelni a jövőmet. Mivel nem szeretem a változásokat, így a munkahelyeket sem váltogatom szívesen. Nem vágyok újabb kihívásokra, legalábbis egyelőre nem. Nem érzem, hogy egy frissen szerzett diplomával a zsebemben meg kéne váltanom a világot, vagy legalábbis hatalmat kéne szerezzek. Nem... Szeretnék örömmel bejárni dolgozni, szeretném ha elismernék a munkámat amit remélem egyszer igazán jól fogok végezni. Ami pedig a munkán kívül van, azt szeretném megőrizni magamnak, és azt hiszem nem szívesen "fertőzném" meg további munkaórákkal, amit a szabadidőmből veszek el.
Azt hiszem meg kéne találjam az arany közéutat a munkamánia és a munkaundor között.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése