Szemüveg

Lett egy szemüvegem, bár csak -0,5-es, de nagyon sokat számít. Mielőtt megvettem volna, azt terveztem, hogy csak sötétedés után hordom, mert akkor látok nehezen. Aztán felvettem, és azóta nehezen veszem le. Utcán szinte mindig hordom, hiszen jól esik végre tisztán látni. Szóval csak hiú ábránd volt, hogy majd kímélem a szemem, és nem hordom gyakran, hiszen ehhez is olyan könnyű hozzászokni, mint bármi máshoz, ami az ember kényelmét szolgálja. Az még csak hagyján hogy el tudom olvasni az utcatáblákat vagy azt, hogy milyen busz közeledik, egyáltalán hogy jön-e a busz :), de az, hogy a fák nem pusztán lomkoronából állnak, hanem a lombnak még a leveleit is látom, az már pont az i-re. A legjobban a fenyőfa tetszett, hogy látom végre a tűleveleket. Apró dolgok ugyan, eddig észre sem vettem a hiányukat, de most mégis olyan feltűnő, hogy észreveszem őket, és egyenként örülök mindegyik ilyen felfedezésnek. Bizonyára hamarosan elmúlik a kezdeti lelkesedésem, és már csak kötelező rossz lesz az életemben az a dolog, ami nyomja az orromat, ami koszolódik, karcolódik, párásodik és esőben csupán az apró vízcseppeket látom, de ez mind benne van a pakliban. Most viszont nagy az öröm: LÁTOK! :D