Jöjjön ismét egy WTF sztori, mert olyan már úgy is régen volt...
Nemrég érkeztem haza a péntek esti buliból, a volt kolléganőim rávettek, hogy igyunk meg valamit a műszakuk után. Na jó, legyen. Beültünk a munkahelyük mellettei kocsmába, és elcsevegtünk az élet dolgairól, csak úgy "nőcisen", mert néha ilyen is kell.
Mikor arról beszélgettünk, hogy ki miért nem akar még gyereket vállalni, a mellettünk lévő asztalnál ülő két harmincas pasi átszólt nekünk, és megkérdezte az átlagéletkorunkat. Már akkor kellett volna valami frappánsat mondani, de sajnos nem tettem, nem vagyok valami spontán típus. Csendben figyeltem, ahogy a lányok ügyeskednek, hogy kiszámolják az átlagéletkorunkat, majd a megfejtést bejeletsék a pasiknak hatalmas lelkesedéssel. (LOL) Erre az egyik díszpinty, a szóvivő, kifejtette mennyire érdekelte, hogy melyik az a korosztály akit ilyen hülye téma foglalkoztat. (Nyazsgem - Bocs, ez a bejegyzés már csak ilyen nyomdafestéket nem tűrő lesz). Próbáltunk beszélgetni egymással mi, lányok, de a srácok csak-csak átszóltak nekünk néhány agyatlan megjegyzést. Furcsa volt nézni, ahogy a lányok bájos mosollyal próbáltak tetszeni ennek a két fszklpnak, bár őszintén remélem, hogy csak lányos zavarukban tették ezt, mindegy. Próbáltam nekik szólni, hogy vegyék már észre, hogy oltanak minket. Nem vették észre vagy csak nem kellő időben, mert belementek a "játékba". Amikor a téma odáig fajult, hogy megkérdezték a legfiatalabbunkat, hogy mit tud főzni, és ő erre sorolni kezdte hogy: izé... rátottát... meg még őőő meg még bundáskenyeret... meg ennyi. Erre a "kedves" szóban forgó srác azonnal lecsapott, és kifejtette ama véleményét, hogy valójában mennyit is ér egy ilyen nő és 5 év múlva mit fog tenni az asztalra. Ha pedig mindent az anyukája főz meg, akkor az anyukát küldi nászéjszakára?! (Azbesztmegbasszamár!!!)
Talán megérdemli. Talán nem. Talán nem kéne beszólni, talán rossz hobbit választottak maguknak ezek a balfékek, és nem kéne ismeretlen lányokat alázni.
Bennem viszont rendesen felment a pumpa és próbáltam a felháborodás bármilyen apró jelét felefedezni a lányokon. Sikertelenül. Talán az ital tehette, nem tudom. Egyedül éreztem magam, aki fő a levében annyira mérges.
Hála égnek hozták a számlát, pakoltuk a cuccunkat, és mikor a lányok kimentek, én még odaszóltam a pasiknak hogy "további szép estét" és jelentőségtelejesen megvakartam a homolokomat a nemzetközi vesztes jelet mutatva. Őszintén remélem hogy észrevették azt a nagy L betűt, amit az ujjaim formáltak, bár így utólag belegondolva jobban hangzott volna a "további szép estét lúzerek" verzió. Mindegy, utólag mindig sokkal frappánsabb az ember, és mint mondtam nem vagyok valami spontán. De jól esett még így is, miután tönkretették a kedvemet és végülis a barátnős este végét.
Nem értem, miért szül a világ a hátára ilyen impotens magukat hímneműnek nevező állatot, akik ha már egyszer annyira se képesek hogy felszedjenek egy nőt, inkább gyorsan lealázzák őket, mert milyen izgi kiröhögni a sarokba szorított fiatalka "csitrit". A szomorú a történetben csak az, hogy részben sikerült nekik. Tudom, hogy a lányok utálták ezeket a fazonokat, csak talán nem vetették meg őket olyan mélységesen, mint én. És azt is tudom, hogy holnap ezek a baromállatok egymás vállát veregetve fogják mesélni a többi lúzer ismerősüknek, milyen jól odamondtak annak a majdnem 20 éves lányzónak. Grat nekik. :S:S:S
De most komolyan... csak én látom hogy ez mennyire szánalmas?!
Nem vagyok feminista, nem én hordom a nadrágot a párkapcsolatomban, de akkor is, adjuk meg egymásnak a tiszteletet. Nem csak a férfiak a nőknek, hanem kölcsönösen. Ne pofázzunk bele a másik dolgába, de nézzük le a másikat csak mert ellenkező nemű és/vagy fiatalabb, azt hiszem ez még az óvodában volt divat, de pár tíz évvel később már nagyon gáz...
És ennyi. Kidühöngtem magam, és pontot tettem a végére. Ilyenek ezek a wtf sztorik.
Nemrég érkeztem haza a péntek esti buliból, a volt kolléganőim rávettek, hogy igyunk meg valamit a műszakuk után. Na jó, legyen. Beültünk a munkahelyük mellettei kocsmába, és elcsevegtünk az élet dolgairól, csak úgy "nőcisen", mert néha ilyen is kell.
Mikor arról beszélgettünk, hogy ki miért nem akar még gyereket vállalni, a mellettünk lévő asztalnál ülő két harmincas pasi átszólt nekünk, és megkérdezte az átlagéletkorunkat. Már akkor kellett volna valami frappánsat mondani, de sajnos nem tettem, nem vagyok valami spontán típus. Csendben figyeltem, ahogy a lányok ügyeskednek, hogy kiszámolják az átlagéletkorunkat, majd a megfejtést bejeletsék a pasiknak hatalmas lelkesedéssel. (LOL) Erre az egyik díszpinty, a szóvivő, kifejtette mennyire érdekelte, hogy melyik az a korosztály akit ilyen hülye téma foglalkoztat. (Nyazsgem - Bocs, ez a bejegyzés már csak ilyen nyomdafestéket nem tűrő lesz). Próbáltunk beszélgetni egymással mi, lányok, de a srácok csak-csak átszóltak nekünk néhány agyatlan megjegyzést. Furcsa volt nézni, ahogy a lányok bájos mosollyal próbáltak tetszeni ennek a két fszklpnak, bár őszintén remélem, hogy csak lányos zavarukban tették ezt, mindegy. Próbáltam nekik szólni, hogy vegyék már észre, hogy oltanak minket. Nem vették észre vagy csak nem kellő időben, mert belementek a "játékba". Amikor a téma odáig fajult, hogy megkérdezték a legfiatalabbunkat, hogy mit tud főzni, és ő erre sorolni kezdte hogy: izé... rátottát... meg még őőő meg még bundáskenyeret... meg ennyi. Erre a "kedves" szóban forgó srác azonnal lecsapott, és kifejtette ama véleményét, hogy valójában mennyit is ér egy ilyen nő és 5 év múlva mit fog tenni az asztalra. Ha pedig mindent az anyukája főz meg, akkor az anyukát küldi nászéjszakára?! (Azbesztmegbasszamár!!!)
Talán megérdemli. Talán nem. Talán nem kéne beszólni, talán rossz hobbit választottak maguknak ezek a balfékek, és nem kéne ismeretlen lányokat alázni.
Bennem viszont rendesen felment a pumpa és próbáltam a felháborodás bármilyen apró jelét felefedezni a lányokon. Sikertelenül. Talán az ital tehette, nem tudom. Egyedül éreztem magam, aki fő a levében annyira mérges.
Hála égnek hozták a számlát, pakoltuk a cuccunkat, és mikor a lányok kimentek, én még odaszóltam a pasiknak hogy "további szép estét" és jelentőségtelejesen megvakartam a homolokomat a nemzetközi vesztes jelet mutatva. Őszintén remélem hogy észrevették azt a nagy L betűt, amit az ujjaim formáltak, bár így utólag belegondolva jobban hangzott volna a "további szép estét lúzerek" verzió. Mindegy, utólag mindig sokkal frappánsabb az ember, és mint mondtam nem vagyok valami spontán. De jól esett még így is, miután tönkretették a kedvemet és végülis a barátnős este végét.
Nem értem, miért szül a világ a hátára ilyen impotens magukat hímneműnek nevező állatot, akik ha már egyszer annyira se képesek hogy felszedjenek egy nőt, inkább gyorsan lealázzák őket, mert milyen izgi kiröhögni a sarokba szorított fiatalka "csitrit". A szomorú a történetben csak az, hogy részben sikerült nekik. Tudom, hogy a lányok utálták ezeket a fazonokat, csak talán nem vetették meg őket olyan mélységesen, mint én. És azt is tudom, hogy holnap ezek a baromállatok egymás vállát veregetve fogják mesélni a többi lúzer ismerősüknek, milyen jól odamondtak annak a majdnem 20 éves lányzónak. Grat nekik. :S:S:S
De most komolyan... csak én látom hogy ez mennyire szánalmas?!
Nem vagyok feminista, nem én hordom a nadrágot a párkapcsolatomban, de akkor is, adjuk meg egymásnak a tiszteletet. Nem csak a férfiak a nőknek, hanem kölcsönösen. Ne pofázzunk bele a másik dolgába, de nézzük le a másikat csak mert ellenkező nemű és/vagy fiatalabb, azt hiszem ez még az óvodában volt divat, de pár tíz évvel később már nagyon gáz...
És ennyi. Kidühöngtem magam, és pontot tettem a végére. Ilyenek ezek a wtf sztorik.
4 megjegyzés:
Szia! Sajnálom, hogy megint így jártál. Olvaslak egy ideje, és azt veszem észre, hogy nagyon tudnak frusztrálni ezek a storyk. Nem tudom, hány éves vagy (én 28), de jó pár éve odamondok ilyenkor rendesen, és meg kell hagyni: jól is esik. Mikor egy ilyen szituban vagy, ugyan áruld már el nekem, miért nem tudsz annyit odamondani, hogy "Ne haragudjatok, de nem rémlik, hogy együtt jöttünk volna, hogy ismernénk egymást valahonnan...", stb., ez ugyanis bőven elég lenne ahhoz, hogy befogják a pofájukat. Ráadásul lefogadom, napokig ezen pörög az agyad, és inkább hosszú időt töltesz ezzel, hogy leírsz egy ilyen bejegyzést, mintsem, hogy ezt megtennéd az arcukba. De miért nem?? Bocs, de ezt most muszáj volt.
Szia kedves Névtelen,
Vannak emberek, akik "ami a szívemen az a számon" típusúak. Én nem az vagyok. Sokszor irígyelem az ilyen tipust, főleg az ilyen helyzetekben, amikor jól oda kéne mondani azt a frappáns mondatot, amit akkor és ott kell. Sokszor viszont jobb csendben maradni. (ez a munkahelyen esik meg a legsűrűbben)
Sajnos az a fajta vagyok, aki egy-egy ilyen helyzetben mérlegel, minek-mi lenne a következménye, melyik barátomnak rontanám el a kedvét, stb.
Mindegy is, nem érdemes az alapvető személyiségjegyeket túlmagyarázni, szerintem nem változtathatók meg, maximum a környezet csiszolhatja.
Hogy napokig ezen pörögne az agyam? Nem. Hazaértem a buliból, néhány perc alatt kiírtam magamból a bosszúságomat és már eszembe se jutott. Mint ahogy nem vagyok haragtartó fajta, így a bosszúság is hamar elmúlik. :)
Dia voltam egyébként, de nem vagyok google blogger, ezért a névtelen opciót láttam legtesthezállóbbnak, nehogy azt hidd, hogy mindezt azért, mert nem akartam felfedni kilétemet. Most megint burkolt magyarázkodásba kezdtél, pedig nem ezért írtam, hanem hogy rávilágítsak: minden ember félénknek születik, de tapasztalataim szerint egy Bp-en élő ember nem sok vizet zavar, ha egy ilyet magyarázat nélkül mer hagyni. Ráadásul a bejegyzésed végén írtad is, hogy burkoltan mutattad az egyezményes jelet, vagy meglátják vagy nem: ez is csak azt demonstrálja, hogy nagyon kikívánkozott belőled valami, de nem merted meglépni. Pedig a társaságod hangulatát nem befolyásolta volna, ha távozáskor utolsóként odaszólsz nekik. Az meg, hogy mennyire sikerül frappánsra, tök mindegy, végül is nem vesznek kamerák, és nem egy vígjátékban kell emberek százait megnevettetned, csak két barmot elküldeni a f.szba. A szókincsed és körmönfontságod pedig eddigi bejegyzéseid alapján nekem nagyon úgy tűnik, hogy teljesen rendben van. Csak merj cselekedni. Ennyi a hegyi beszéd, remélem sikerül valamit magadévá is tenni belőle, hidd el, nem bánnád meg :)
Igazad van Dia, hidd el, talán engem zavar a legjobban, hogy csak a gondolataimban küldöm el őket a halál fszára. Talán emiatt nekem is ott virít az a nagy piros L betű a homlokomon, de tenni még nem tudtam ellene. (legalábbis nem hatékonyan)
Köszi a jótanácsokat, igyekszem észben tartani, aztán majdcsak lesznek olyan sztorik is a jövőben, ahol majd nem azt fogom bánni, hogy mit nem mondtam, hanem hogy mit de... (Huh de rondára sikerült a mondatszerk. a végére, de már így marad ;))
Megjegyzés küldése