Olvasva ezt a tanulmányt, egészen egyszerűen szerencsés embernek érzem magam. Igen, ráismertem a hímsovinizmus számtalan megjelenési formájára az előző párkapcsolataimból, talán még a jelenlegi kapcsolatomban is előfordult eleinte, de az idő múlásával egyre ritkábban, mostmár egyáltalán nem. Azt hiszem, ez a jelenség ott gyökerezik a magyar társadalomban, de mégis, egy őszinte és jól működő párkapcsolatban összecsiszolódhatunk annyira, hogy ez a hibás minta felülíródjon. Lehetnek rossz időszakok, de az már nem a sztereotípiákból, és elvárásokból fakadnak, hanem szimplán csak abból, hogy rossz passzban van egyikünk másikunk. Mindkettőnkkel előfordul. Van, hogy aktívan segítjük egymást ilyenkor, ha más nem, egy öleléssel, ám van, hogy a legnagyobb segítségnyújtás az lehet, hogy magára hagyjuk a másikat, hadd tomboljon, örjöngjön, sírjon. Aztán jöhet az ölelés, ha már ott tartunk, és az is kell még a "gyógyuláshoz".
Most mérhetetlen hálát érzek. :) Hasznosak ezek a tanulmányok. Ráébredni. Ráébredni, ha baj van. Vagy ráébredni, hogy nincs baj.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése