Emberek vagyunk...

...és erről multikörnyezetben hajlamosak vagyunk megfeledkezni. Túl sok az adat, a határidő, a meetingek, mindig csak a munka és munka, hiszen mindannyian azért vagyunk ott. Aztán néha ez a munka-álarc félrecsúszik egyikünk-másikunk arcán, és előbukkan a magánember, magánéleti örömökkel-problémákkal. Szeretek jelen lenni ezeknél a pillanatoknál, amikor véletlenül, vagy direkt letesszük a robotjelmezt, és beszélgetünk egymással, mint emberek. Nem az adatokról, határidőkről, ügyfelekről, hanem arról, hogy épp mit érzünk, mi foglalkoztat bennünket az életben. A minap beszélgettem egy kolléganőmmel Írországból telefonon. Remegett a hangja és egyszer véletlenül beleköhögött a telefonba, mire megkérdeztem hogy beteg-e, ez egy olyan lavinát indított el nála, ami során elárulta, hogy a közvetlen családjában egyik hétről a másikra több szerette is elhunyt, és most egy cseppet sem érzi jól magát. Éppen egy munkaügyben tárgyaltunk, ekkor viszont félretettük az eredeti témát, és egy kicsit beszéltünk erről is. Próbáltam neki segíteni csupán azzal, hogy meghallgatom, biztatom őt, ha meg nem is tudom vigasztalni, de azért kísérletet teszek rá, hogy érezze, nincs egyedül, még ebben a rideg céges környezetben sem, még akkor sem, ha egy másik országban élő, más anyanyelvet beszélő kollégájával is beszél. Úgy érzem, jól esett neki ez a kis kitérő, és azt hiszem nekem is. Bár borzalmasan fájt átéreznem, hogy ott ül a vonal másik végén egy kollégám, aki küzd a sokkal, a fájdalommal. Nem tudom, hogy én hogy viselném ezt, alighanem leszek én is ebben a szituációban egyszer, hiszen halandók vagyunk, egyszer elmúlunk mi is, és a környezetünkben élők is. Ha a gyászban valaki "megfogja a kezemet", és megengedi, hogy legalább egy kis időre ember legyek és ne munkarobot, akkor azért nagyon hálás leszek majd.

Szerencsére ilyen történetek ritkábban fordulnak elő, mint az apró-cseprő családi gondok. Problémák gyerekkel, párkapcsolattal, családtagokkal, stb. Egy-egy pár perces beszélgetés a folyosón/konyhában újra és újra bebizonyítja számomra, hogy itt emberekkel dolgozom együtt, még ha ezt a napi rutin során olyan nehéz is felfedezni. Adatok, határidők, meetingek, konferenciahívások... stb. mindezek mögött emberek vagyunk, és ez jó. Ezek között az emberek között élem le az ébren töltött időm javarészét, és megnyugtat, hogy ők is emberek, mint én. :)