Teljesség

Hajnalban, ébredés után megnéztem ahogy a narancssárga Hold lebukik a Budai hegyek mögött. Gyönyörű látvány volt. Kávézás után pedig elindultam a munkahelyemre. Utam a Stefánia úton vitt, majd pedig keresztül a Ligeten. Gyönyörű része ez a városnak, főleg ilyenkor, napfelkelte előtt, amikor még csak ébredeznek az emberek, koránkelő futók élvezik a mozgást, alig néhány autó az utakon és még hallani a hajnali madárcsicsergést. A levegő tele van tavaszillattal és a reggeli párától súlyos. Ahogy haladok az utamon, a gyep és nyíló orgona illata vesz körül. A színek barátságos meleg árnyalatúak, a kontrasztok még tompák. Az egyik elhagyatott villa gazos kertjében nyíló tulipánt látok mindenfelé, néhány mélykék fürtös gyöngyikével fűszerezve, mintha a tulipán is csak egy lenne a vadvirágok közül egy elhagyatott réten. A ligetben egy mókus néz rám bambán az egyik fá törzséről. Ha nem moccanok, ő sem mozdul. Persze menni kell, ébredezik a város, a Nap már a látóhatár felett mosolyog, Dózsa György úti irodaépületek acélvázát aranyra festi a felkelő Nap fénye, előttem két rendőr sétál komótosan, talán ők is érzik milyen csodálatos ez a tavaszi reggel. A Hősök terén egy utcaseprő végzi a munkáját, ő van ott egyedül azon a festői környezetben, ahol a szoborcsoport még épphogy eltakarja a Napot ami megvilágítja a reggeli párát. A téren senki más, szépen kirajzolódik a kövezet motívumai, a reggeli forgalom itt már erősebbnek látszik, de olyan távoli ebben a pillanatnyi idillben. Vajon megállt-e az emberünk gyönyörködni ebben a képben? Haladok tovább, be a nagykövetségek erdejébe, a reggeli gyors séta felgyorsította a pulzusomat, elevennek és ébernek érzem magam, ÉRZEM magam, minden porcikámat, érzem a testem összhangját, minden jól működik, minden úgy van ahogy lennie kell, nem fáj semmim, nem vagyok túl sovány, túl kövér, túl öreg, túl fiatal, se átlagos, se különleges, egyszerűen csak vagyok, létezem és minden jól van. Útközben még a gyepet locsoló finom vízpermet is meglep néhány szivárvánnyal, lelassítom a lépteimet, beértem a munkahelyre, üres az iroda, nyugalom van. Hamarosan jönnek az első emberek, megtelik élettel ez a hatalmas helyiség és én is beleadom a sajátomat.

...

A nap folyamán beszerelték a fürdőszoba szekrényt, végre mindennek megvan a helye ott is. Hazafelé a csodálatos napsütésben sétálhattam végig a visszafelé vezető útvonalon, ahol is szembe szaladt velem négy nem elhanyagolhatóan "jó felépítésű" majdnemférfi de inkább tinédzser egyszál shortban. :) Hazaérve kaptam egy kiadós ölelést csakúgy Kedvesemtől, és nem utolsó sorban a nap végére kiderült, hogy hamarosan nagynéni leszek!!! :)