Üres

Üres vagyok. Nem mindig. Most. Vannak napok, amikor úgy érzem, annyira fáradtan ébredek, hogy képtelen vagyok mélyebben érezni. Olyan éjszakák után van ez, amelyen túl mélyet és megrázót álmodom, túl sok az érzés, és túl talán sok közöttük az ébrenlét. Nem tudom, hogy az alvással töltött időszakon belüli REM szakasz aránya mennyiben járul ehhez, nem vagyok alváskutató. Azt érzem most, hogy üres vagyok és lestrapált. Nem is fizikai, inkább lelki kimerültség ez. Emellett lehet dolgozni is, az agyam működik rendesen. Csak nehéz érezni, nehéz a lelkem. Amikor az automata üzemmód megy, automata mosoly, automata gesztusok, belül mégis üresség. Holnap jobb lesz, tudom. Holnapra elmúlik ez az üresség és önmagam lehetek végre, nem csak egy üres báb.