2013. október 18., péntek

30

Ez is csak egy átlagos nap. Egy olyan hétköznap, amikortól megszűntem huszonévesnek lenni, és bejött az életembe az a bizonyos sokat emlegetett harmadik X. Sebaj, sokan mondták és láttam is rajtuk, hogy túlélték, és hogy nem is olyan nagy dolog. Igazuk volt. Ez is csak egy születésnap a sok közül, mégis... ott van mögötte egy kis feszültség, egy kis plusz izgalom, talán egy kis csalódottság. Nem olyan felhőtlen boldogsággal teli, mint a húszasnál, de nem is fogom lehúzni magamat a vécén mély depressziómban. Tartottam tőle, és még mindig éberen számítok azokra a megjegyzésekre, amik innentől kezdve szükségszerűen elhangzanak majd a család, a barátok, az orvosok vagy bármely random ember szájából: firtatják a családi állapotot, a gyerekvállalással kapcsolatos kérdéseket, no meg persze, hogy merre tart az életem és milyen úton, milyen eszközökkel jutok oda. Eddig viszont csupa pozitív dolog ért, mindenki kedvesen köszönt fel, és hihetetlenül jól esik, hogy eszükbe jutottam, hogy gondolnak rám: megállnak a cég folyosóján, hogy váltsanak velem pár jó szót, hogy felköszönthessenek, aztán felhív nagybátyjám, aki köszönés helyet belekiabálja a telefonba hogy „Boldog szülinapot”, itt sorakoznak a kis cserepes virágok az íróasztalomon, és egy kicsit mindegyik kapcsán megilletődtem, hogy jé, ezt tényleg én kapom? Csodaszépek a virágok, de leginkább az a csodaszép, hogy ennyi szeretetet kapok a körülöttem élőktől, barátoktól, kollégáktól. Sajnos Anyum látogatása tegnap nem sikerült olyan fényesen, azt hiszem, őt jobban megviselte ez születésnap, mint engem. Elsősorban azt látja szerintem, hogy mennyire öregszik, az, hogy én is, már másodlagos. Sebaj. Viszont a legeslegszebb köszöntést azt hiszem unokabátyjámtól kaptam. Azzal hívott fel, hogy azt üzeni a kisfia, Bálint, hogy boldog születésnapot. A baba tegnapelőtt jött a világra. :)

Most itt vagyok, ugyanarra a konklúzióra jutva, mint sokan mások: tegnap óta nem változtam túl sokat se testileg, se lelkileg, mégis, immáron harmincas korosztályba léptem át. Hát szevasztok harmincasok!

Nincsenek megjegyzések:

Címkék