Muhaha...

Túl vagyok az interjún, reggel 10-kor le lett zavarva egy fél órán belül, és nagyon díjaztam ezt a hozzáállást. :) Nekem sem volt igazán kedvem interjúzni (bár ez a hozzáállás nem biztos hogy a jövőben változni fog), és egyébként is már az első kérdésnél lefagytam mint a Windows. Úgy látszik ez mostanság jó szokásom lett, nem tudom hogy miért, pedig régen nem volt ilyen problémám. Közben viszont belejöttem azért. Kíváncsiak voltak, milyen elképzeléseim vannak arról, hogyan zajlik a munka a cégüknél, aztán miután válaszoltam, elmondták, hogy valójában miről van ott szó. Furcsa naiv elképzelésem volt, hogy a munkavállaló legalább olyan fontos szereplő a tevékenységben, mint a megrendelő, vagyis a cég, aki az embert keresi. Aztán felvilágosítottak, hogy a megrendelő kapja mindig a prioritást. Azt szűrtem le a dologból, hogy a másik fél igényeit csak minimálisan, vagy még ennyire se veszik figyelembe. Rájöttem: rettentően naiv vagyok és van még bőven mit tanulnom.
Végülis kiderült, hogy ezért a gyakornoki munkáért egy forintot se fizetnének. Tehát adva van alapesetben heti 4 munkanap 8 órás munkával, mindezt tök ingyen. :) No comment...
Azért jó volt gyakorlásnak, rájöttem hogy fennáll a veszélye az időleges kék-halálnak a részemről, és hogy van egy-két dolog, amit sürgősen módosítanom kell az önéletrajzomban. Na és arra is rájöttem, hogy az állásinterjú előtti kávé+cigi együttessel csak az a baj, hogy végig azon parázik az ember, mikor önti le magát a kávéval. :D