Védett Férfiak; Stepfordi Feleségek

Most olvastam egy nagyon jó könyvet: Robert Merle - Védett Férfiak. Számomra letehetetlen volt, ajánlom mindenkinek. Nem akarom leírni a tartalmát vagy valami fontos újdonságot, ami a könyv olvasása alatt derülhet ki, mert én például ki nem állhatom, ha egy könyvajánlásban kiderül mondjuk a könyv első 40-50 oldala. Akkor meg miért is olvasom? Az már egy kicsit túllő talán a célon, hogy még a könyv hátsó borítóját is csak a könyv elolvasása után szoktam átfutni.

Tehát a könyv: erősen belemegy a feminizmus, a nemek közti egyenlőtlenségek és a társadalmi viszonyok taglalásába. Garantáltan felháborodhat minden józan ésszel bíró feminista (kivéve a fanatikusok, de ott a józan ész már nem mérvadó), és talán a hímsoviniszta gondolatokkal megáldott kedves férfitársaink is tanulhatnak belőle valamit. Én nem tartozom egyik szélsőséghez sem, bár próbálok hinni a férfi-női egyenjogúságban, de manapság ez még csak hiú ábránd. A könyvben nagyon bátran kezeli a kérdést az író: mi lenne ha... Tetszett, hogy a főhős egy férfi, és egy férfi szemén keresztül látjuk az új, eltorzult világot. A gondolatai és az érzései már-már olyan természetesek, hogy ettől lesz eredeti és közeli a karakter. És itt jön a másik nagy-nagy előnye nemcsak a könyvnek, hanem Merlének: a karakterek kidolgozása. Döbbenetes milyen árnyalataiban képes lefesteni elénk egy-egy karaktert, legyen az akár csak egy mellékszereplő, aki csak egy fél oldal erejéig tűnik fel. Az olvasónak szinte muszáj úgy elképzelni a karaktert, ahogy azt az író megálmodta. Nagyon tetszettek azok a jelzők, amikkel a karaktereket ábrázolta.
Na szóval még most is a hatása alatt vagyok ennek a regénynek, érdemes elolvasni.



Van egy nagyon hasonló érzéseket keltő könyv is, de ennek a témája gyökeresen eltér a Védett Férfiakétól. Ira Levintől a Stepfordi feleségek. Még véletlenül sem szabad a film alapján ítélni, mitöbb, ha nem láttad a filmet, azonnal a könyvvel kezd. Bár ez a film értékét jelentősen rombolja utólag, de megéri. A Stepfordi feleségeket valójában egy izgalmas regénynek szánta az író, én a thriller kategóriájába sorolnám, bár rengeteg pszichológiai elem teszi sokkal értékesebbé egy szimpla thrillernél. Szinte végig rettegtem a könyvet, annyira izgalmas volt. Levinnek sikerült egy női karakteren keresztül bemutatni egy ugyancsak torz világot, csak ezt Levin Merlével ellentétben kicsiben tette meg, városnyi méretben. Ő is érinti a társadalmi kérdéseket, de inkább érzelmi oldalról kezeli a témát, ez a könyv kevésbé objektív. Kissé abszurd, ámde sokszor feszült helyzetekben mutatja be a női-férfi szerepköröket, a sztereotípiákat, az elvárásokat és az egyenlőtlenséget a két nem között, ami még a mai társadalmunkban is mélyen berögződött mindkét nembe. Mindekinek ajánlanám ezt a regényt, aki egy kicsit szeret rettegni és érdekli ez a gondolatkör.
Aztán jött a film, és paff voltam. Értékelni lehet talán azt, hogy sikerült a rendezőnek/forgatókönyv írónak Levin feszültségekkel teli könyvéből egy könnyed vígjátékot kreálni, méghozzá más befejezéssel. Gratulálok hozzá. :S Nem is a színészi játékokkal volt a baj, a szereposztás is nagyon rendben volt, csakhát nem vígjátékot vártam végül.