Ma reggel felhívtak a gyakornoki pozícióval kapcsolatban, és úgy néz ki, holnap reggel már interjú is lesz. Nem tudom mi legyen, mert tényleg nem számítottam hogy komoly lesz a dolog, és még most is úgy érzem kissé, hogy csak azért hívtak be, mert minden marhát behívnak. :D Na a viccet félretéve marhára be vagyok parázva, csak így szép kifejezéssel élve. Pedig nem kéne, ha belegondolok, hogy akár az esélytelenek nyugalmával is mehetnék. Tudom hogy nincsen hr-es előképzettségem, tudom hogy nem tudok túl sok mindent felmutatni, mint a lelkesedésemet, és azt is tudom, hogy ez a csak a hollywoodi filmekben elég egy jó állás megszerzéséért. Azt viszont érzem, hogy szívesen dolgoznék hr-esként, végre egy kis pezsgés is jönne az életembe szakmailag, mert a legutóbbi számvitel vizsgámat említeném "pezsgésnek", és arra tényleg nem vagyok büszke. De itt közel sincs a számvitel, csakhát az a legnagyobb probléma, hogy ki tudja: kellek-e egyáltalán nekik, mint gyakornok. Kell-e egyáltalán azon agyaljak, kellek-e nekik? Nem értem, miért nem vagyok képes csak egyszer úgy nekiálli valaminek, hogy lesz-ahogy-lesz. Ha másnak sikerül, nekem miért nem? Annyira irígylem néha a flegmaságot, valahogy nekem kevés jutott belőle, és most azért vet szét az ideg.
Utánanéztem az interjúztató lánynak az iwiw-en, és már az életkorát, az iskoláit, sőt még a kiskutyájának a nevét is ismerem. Nem tudom, hogy ez mennyire volt jó ötlet, most egy kicsit úgy érzem butaság volt, de legalább tudom mire számítsak. Azért vicces, hogy a technológia fejlődésével milyen utak nyílnak az emberek felé. :D Az viszont már egy kicsit aggaszt, hogy ugyanez fordítva is működhet, hogy a hr-esek akár az iwiw-en is nézelődhetnek az interjúalany után... Na jó, azt hiszem mostmár tényleg paranoiás lettem. :S Csak lennék már túl rajta! Szerencsére jó hamar megleszek, holnap kora délután már csak emlék lesz a dolog, remélem szép, és nem kínos. Csak tudnám hogy készüljek... Rám fér egy kis drukkolás, ismét. ;) (Azt hiszem ez a kérés az elkövetkező hetekben-hónapokban sűrűn elő fog fordulni a blogban)
Utánanéztem az interjúztató lánynak az iwiw-en, és már az életkorát, az iskoláit, sőt még a kiskutyájának a nevét is ismerem. Nem tudom, hogy ez mennyire volt jó ötlet, most egy kicsit úgy érzem butaság volt, de legalább tudom mire számítsak. Azért vicces, hogy a technológia fejlődésével milyen utak nyílnak az emberek felé. :D Az viszont már egy kicsit aggaszt, hogy ugyanez fordítva is működhet, hogy a hr-esek akár az iwiw-en is nézelődhetnek az interjúalany után... Na jó, azt hiszem mostmár tényleg paranoiás lettem. :S Csak lennék már túl rajta! Szerencsére jó hamar megleszek, holnap kora délután már csak emlék lesz a dolog, remélem szép, és nem kínos. Csak tudnám hogy készüljek... Rám fér egy kis drukkolás, ismét. ;) (Azt hiszem ez a kérés az elkövetkező hetekben-hónapokban sűrűn elő fog fordulni a blogban)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése