Munka után meglátogattam Nagyimat. Sajnos ritkán tudok elmenni hozzá, ez részben az én hibám is, részben pedig az életem alakul úgy, hogy nem láthatom őt olyan sűrűn, mint szeretném. De megérti. Örülök ha látom, és örül ha lát engem. Azt hiszem kevés olyan közeli családtagom van, akitől ne kapnék szemrehányást, amint teheti. Mama nem szokott leszidni ha ritkán megyek, talán ezért is érzem magam olyan rosszul, ha sok idő telik el két látogatásom között.
Szeretek elmenni hozzá, ő olyan tipikus nagymama: finoman főz, finoman süt, mindig aggódik és elhalmoz a szeretetével. Ma is jó kedvre derített a fárasztó napom után, szívesen hallgattam a történeteit. Mesélt még fiatalkoráról, mesélt Apumról és az öccséről, mikor gyerekek voltak. Sokszor találkozom azokkal a történetekkel, amiket Apától hallottam régen, persze más szemszögből. Ez szívbemarkoló is tud lenni, de jól esik ilyen módon emlékezzek Apára, egy-egy történetére.
Mamánál mindig kicsit gyereknek érzem magam, és ez nagyon jól esik még így 24 éves fejjel is. Jó volt gyereknek lenni és hiányzik. Persze Mamánál ezt csak úgy érzem, hogy én vagyok az ő picike unokája, bár a történetek mellé legurítunk néha egy-két pohár bort vagy sherry-t.
Aztán sajnos mennem kell. Tudom, hogy szeretné ha még maradnék egy kicsit. A búcsúzások alkalmával mindig azt kívánom, hogy sokáig itt legyen velem Nagyim. Gyerekes gondolat, hogy hozzátartozóink örökéletűek lesznek, a félelem mindig bennem van, de mégis azt remélem, sohasem fognak elmenni tőlem.
Ez egy olyan szentimentális bejegyzésre sikerült. Néha ilyen is kell.
Szeretek elmenni hozzá, ő olyan tipikus nagymama: finoman főz, finoman süt, mindig aggódik és elhalmoz a szeretetével. Ma is jó kedvre derített a fárasztó napom után, szívesen hallgattam a történeteit. Mesélt még fiatalkoráról, mesélt Apumról és az öccséről, mikor gyerekek voltak. Sokszor találkozom azokkal a történetekkel, amiket Apától hallottam régen, persze más szemszögből. Ez szívbemarkoló is tud lenni, de jól esik ilyen módon emlékezzek Apára, egy-egy történetére.
Mamánál mindig kicsit gyereknek érzem magam, és ez nagyon jól esik még így 24 éves fejjel is. Jó volt gyereknek lenni és hiányzik. Persze Mamánál ezt csak úgy érzem, hogy én vagyok az ő picike unokája, bár a történetek mellé legurítunk néha egy-két pohár bort vagy sherry-t.
Aztán sajnos mennem kell. Tudom, hogy szeretné ha még maradnék egy kicsit. A búcsúzások alkalmával mindig azt kívánom, hogy sokáig itt legyen velem Nagyim. Gyerekes gondolat, hogy hozzátartozóink örökéletűek lesznek, a félelem mindig bennem van, de mégis azt remélem, sohasem fognak elmenni tőlem.
Ez egy olyan szentimentális bejegyzésre sikerült. Néha ilyen is kell.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése