Szóval egy kicsit átgondoltam az aktuális mélypontomat, és talán úgy néz ki, mintha csak rossz dolgok történnének velem. Pedig történnek jó dolgok is, csak néha elnyomja az a hatalmas világvége hangulatom, és már említésre sem kerülnek.
A múlt héten jött két ex-erasmusos cseh lány és a szintén ex-erasmusos Gábor, aki abban a félévben is kint tanult Belgiumban, mikor én. Pár napra nyüzsgés lett a lakásban és az életemben is. Egy kicsit háttérbe szorult a munka, egy kicsit nyekereghettem angolul, és jó volt viszontlátni a "kinti" évfolyamtársaimat, hiszen azok voltak nekem, még ha csak fél évre is.
Bejártuk a várost, szerencsére volt egy szabadnapom is amíg itt voltak, így én is elmehettem velük megnézni Budapest látványosságait, legalábbis csak néhányat közülük, ami belefér egy napba. Nagyon döbbenetes, hogy egy pesti "bennszülött" mennyire keveset tud a saját városáról, mitöbb a legtöbb túristalátványosság mellett csak úgy elrohan a szürke hétköznapokon. Nem éreztem magam emiatt ostobának, betudtam az élet rendjének ezt a tényt, bár az is lehet, hogy pont ezzel állítottam ki a szegénységi bizonyítványomat. Mindenesetre felkaptam a hatalmas fényképezőgépemet a nyakamba, és egy kis időre én is túristának érezhettem magam "kis" városkámban.
A látogatásuk utolsó napján sajnos dolgoztam, de a kolléganőimmel és Kriszti barátnőmmel megbeszéltük, hogy elmegyünk a ZéPé-be Kiscsillag koncertre, ahová a vendégeimet is meginvitáltam. Szokásunkhoz híven a ZéPé mögötti parkban alapoztuk meg a jókedvet pár üveg erjesztett szőlőlével, majd csatlakoztak kisvártatva a csehek is Gáborral, és még néhány ismerősük. Nagyon hiányzott Dana, ezek a bulik nélküle olyan hiányérzettel telnek el, hiszen eddig mindig ott bulizott ő is velünk. Sajnos Andor barátunk sem jött el, ő is hiányzott, nélküle sem az igazi a buli.
Szerencsére az az oltári nagy vihar, ami egész Pesten tombolt a koncert előtt/közben, a Petőfi híd budai hídfőjét elkerülte. Ez talán köszönhető a kissé illuminált állapotban elkántált "Nem lesz eső!" varázsigénknek, amely a csehek érkezése után nem is egyszer angolul is elhangzott.
Aztán elkezdődött a koncert, még pogozni is bementem, pedig már nagyon régen nem műveltem a szórakozás ezen formáját. Jól esett kitombolni magamat, azt hiszem rámfért már...
Az utána következő buli egy kicsit elvette az időérzékemet, és csak hajnalban indultunk el haza, ami 3 óra alvásidőt eredményezett, és másnap egy igen kellemetlen munkanapot. Szerencsére nem ez volt a legrosszabb napom a cégnél. :) A csehektől még hajnalban, lefekvés előtt elbúcsúztam, hiszen ők már másnap reggel indultak haza, néhány órával az indulásom után.
Másnap beütemeztem egy házavatót is egyik kollégám meghívására, szerencsére ide már Laci is elkísért. Egy kicsit meggondolatlan döntésnek véltem ezt az ismételt esti kiruccanást, de mikor már ott voltunk, nagyon kellemesen csalódtam, hiszen a hangulat fantasztikus volt, kellemes volt a társaság, jó volt a zene (szinte csak a kedvenceim szóltak) és nem utolsó sorban megismertem ott is néhány nagyon jó embert.
A heti buliáradatot és munkát a szombati strandolással pihentük ki aktívan, majd a vasárnapi majdnem-egész-nap-alvással kevésbé aktívan. De kellett már... :) Szóval történnek kellemes dolgok is az életemben, csak néha át kell vészeljem a világvége hangulatomat, hogy jobban odafigyelhessek ezekre is.
A múlt héten jött két ex-erasmusos cseh lány és a szintén ex-erasmusos Gábor, aki abban a félévben is kint tanult Belgiumban, mikor én. Pár napra nyüzsgés lett a lakásban és az életemben is. Egy kicsit háttérbe szorult a munka, egy kicsit nyekereghettem angolul, és jó volt viszontlátni a "kinti" évfolyamtársaimat, hiszen azok voltak nekem, még ha csak fél évre is.
Bejártuk a várost, szerencsére volt egy szabadnapom is amíg itt voltak, így én is elmehettem velük megnézni Budapest látványosságait, legalábbis csak néhányat közülük, ami belefér egy napba. Nagyon döbbenetes, hogy egy pesti "bennszülött" mennyire keveset tud a saját városáról, mitöbb a legtöbb túristalátványosság mellett csak úgy elrohan a szürke hétköznapokon. Nem éreztem magam emiatt ostobának, betudtam az élet rendjének ezt a tényt, bár az is lehet, hogy pont ezzel állítottam ki a szegénységi bizonyítványomat. Mindenesetre felkaptam a hatalmas fényképezőgépemet a nyakamba, és egy kis időre én is túristának érezhettem magam "kis" városkámban.
A látogatásuk utolsó napján sajnos dolgoztam, de a kolléganőimmel és Kriszti barátnőmmel megbeszéltük, hogy elmegyünk a ZéPé-be Kiscsillag koncertre, ahová a vendégeimet is meginvitáltam. Szokásunkhoz híven a ZéPé mögötti parkban alapoztuk meg a jókedvet pár üveg erjesztett szőlőlével, majd csatlakoztak kisvártatva a csehek is Gáborral, és még néhány ismerősük. Nagyon hiányzott Dana, ezek a bulik nélküle olyan hiányérzettel telnek el, hiszen eddig mindig ott bulizott ő is velünk. Sajnos Andor barátunk sem jött el, ő is hiányzott, nélküle sem az igazi a buli.
Szerencsére az az oltári nagy vihar, ami egész Pesten tombolt a koncert előtt/közben, a Petőfi híd budai hídfőjét elkerülte. Ez talán köszönhető a kissé illuminált állapotban elkántált "Nem lesz eső!" varázsigénknek, amely a csehek érkezése után nem is egyszer angolul is elhangzott.
Aztán elkezdődött a koncert, még pogozni is bementem, pedig már nagyon régen nem műveltem a szórakozás ezen formáját. Jól esett kitombolni magamat, azt hiszem rámfért már...
Az utána következő buli egy kicsit elvette az időérzékemet, és csak hajnalban indultunk el haza, ami 3 óra alvásidőt eredményezett, és másnap egy igen kellemetlen munkanapot. Szerencsére nem ez volt a legrosszabb napom a cégnél. :) A csehektől még hajnalban, lefekvés előtt elbúcsúztam, hiszen ők már másnap reggel indultak haza, néhány órával az indulásom után.
Másnap beütemeztem egy házavatót is egyik kollégám meghívására, szerencsére ide már Laci is elkísért. Egy kicsit meggondolatlan döntésnek véltem ezt az ismételt esti kiruccanást, de mikor már ott voltunk, nagyon kellemesen csalódtam, hiszen a hangulat fantasztikus volt, kellemes volt a társaság, jó volt a zene (szinte csak a kedvenceim szóltak) és nem utolsó sorban megismertem ott is néhány nagyon jó embert.
A heti buliáradatot és munkát a szombati strandolással pihentük ki aktívan, majd a vasárnapi majdnem-egész-nap-alvással kevésbé aktívan. De kellett már... :) Szóval történnek kellemes dolgok is az életemben, csak néha át kell vészeljem a világvége hangulatomat, hogy jobban odafigyelhessek ezekre is.
2 megjegyzés:
Hali,
Köszönünk szépen mindent, finom csirkepörit, meg margitszigetesdit, meg császkálósdit, meg mászkálósdit, meg Kiscsillagosdit, meg Lánchíddal szembenülősdit :)
Nekem pedig kellemessé tettétek a hetemet a társaságotokkal, örültem neki, hogy eljöttetek. Te pedig remélem hogy sűrűbben fogsz hozzánk járni, szívesen látunk! ;)
Megjegyzés küldése