Utóbbi napjaim-heteim szempillantás alatt elteltek. Talán azért, mert úgy igazán nem történt velem semmi olyan dolog, amin aggódnom kéne, ami meghosszítaná szinte elviselhetetlenségig a napomat.
A hétvégék mostanság sűrűk voltak - barátokkal, új ismerősökkel, igazán jó hangulatban teltek. A hétköznapok is, bár munkával, de szintén igencsak jó hangulatban jöttek egymás után úgy, hogy a hétfőt hamar követte a péntek, így az életem utóbbi szakasza csak úgy elrepült. Nem panaszkodok emiatt, hiszen így lenne normális. Sokakat gyönyörködtet a változatosság, a kihívások, engem viszont megrémítenek az utamba gördülő akadályok, így akkor érzem magam igazán jól, ha minden a szokott rendben zajlik. Ettől még nem lesz unalmas az életem.
Bearanyozza a napjaimat az a gondolat is, hogy lefoglaltuk már a nyaralásunkat: Görögországba, Sartiba megyünk két hétre, és nincs olyan nap, amikor ez ne jutna eszembe. Mivel még messze van a szabadság, nem is igazán türelmetlenkedek, inkább csak kényeztetem magam a gondolattal.
Van egy kedvenc idézetem Máraitól, amit próbálok szem előtt tartani, bár eddig nem tudtam maradéktalanul alkalmazni a gondolatot az életemre:
"Legtöbb ember egy életet tölt el azzal, hogy módszeresen, izzadva, szorgalmasan és ernyedetlenül készül a boldogságra. Terveket dolgoznak ki, hogy boldogok legyenek, utaznak és munkálkodnak e célból, gyűjtik a boldogság kellékeit, a hangya szorgalmával és a tigris ragadozó mohóságával. S mikor eltelt az élet, megtudják, hogy nem elég megszerezni a boldogság összes kellékeit. Boldognak is kell lenni, közben. S erről megfeledkeztek."
Ebben a pillanatban úgy érzem (és ugyanakkor félek is, hogy ez csak múló optimizmus), most működik. Persze mindig lesznek problémák, amik elvonják a figyelmemet, de önző módon, mint mindenki, én is nagyon szeretek boldog lenni. Azt is szeretem, ha körülöttem boldog emberek vannak, de azt hiszem ez a két dolog valamelyest kölcsöhatásban van egymással. Próbálok minél kevesebbet nyafogni, panaszkodni, hisztizni. Nem tudom mennyire lehet ezt szabályozni, mennyi hatalma van az embernek a saját hülyesége felett, de talán ha próbálom, talán ha jobb időkben, mint most is, megfogadom magamban hogy azon leszek, hogy ne romboljam mások hangulatát, akkor talán menni fog.
Sajnos általános dolog, hogy egy blogger akkor ír új bejegyzést, ha valami rossz történt, Én ezt a blog-siránkozást már-már állandósítottam. Most viszont semmi bajom (legalábbis próbálok nem gondolni rájuk), semmi világvége hangulat, inkább remélem, hogy ez a "szép idő" az életemben sokáig kitart úgy, hogy közben ne feldkezzem értékelni is hogy most jó.
A hétvégék mostanság sűrűk voltak - barátokkal, új ismerősökkel, igazán jó hangulatban teltek. A hétköznapok is, bár munkával, de szintén igencsak jó hangulatban jöttek egymás után úgy, hogy a hétfőt hamar követte a péntek, így az életem utóbbi szakasza csak úgy elrepült. Nem panaszkodok emiatt, hiszen így lenne normális. Sokakat gyönyörködtet a változatosság, a kihívások, engem viszont megrémítenek az utamba gördülő akadályok, így akkor érzem magam igazán jól, ha minden a szokott rendben zajlik. Ettől még nem lesz unalmas az életem.
Bearanyozza a napjaimat az a gondolat is, hogy lefoglaltuk már a nyaralásunkat: Görögországba, Sartiba megyünk két hétre, és nincs olyan nap, amikor ez ne jutna eszembe. Mivel még messze van a szabadság, nem is igazán türelmetlenkedek, inkább csak kényeztetem magam a gondolattal.
Van egy kedvenc idézetem Máraitól, amit próbálok szem előtt tartani, bár eddig nem tudtam maradéktalanul alkalmazni a gondolatot az életemre:
"Legtöbb ember egy életet tölt el azzal, hogy módszeresen, izzadva, szorgalmasan és ernyedetlenül készül a boldogságra. Terveket dolgoznak ki, hogy boldogok legyenek, utaznak és munkálkodnak e célból, gyűjtik a boldogság kellékeit, a hangya szorgalmával és a tigris ragadozó mohóságával. S mikor eltelt az élet, megtudják, hogy nem elég megszerezni a boldogság összes kellékeit. Boldognak is kell lenni, közben. S erről megfeledkeztek."
Ebben a pillanatban úgy érzem (és ugyanakkor félek is, hogy ez csak múló optimizmus), most működik. Persze mindig lesznek problémák, amik elvonják a figyelmemet, de önző módon, mint mindenki, én is nagyon szeretek boldog lenni. Azt is szeretem, ha körülöttem boldog emberek vannak, de azt hiszem ez a két dolog valamelyest kölcsöhatásban van egymással. Próbálok minél kevesebbet nyafogni, panaszkodni, hisztizni. Nem tudom mennyire lehet ezt szabályozni, mennyi hatalma van az embernek a saját hülyesége felett, de talán ha próbálom, talán ha jobb időkben, mint most is, megfogadom magamban hogy azon leszek, hogy ne romboljam mások hangulatát, akkor talán menni fog.
Sajnos általános dolog, hogy egy blogger akkor ír új bejegyzést, ha valami rossz történt, Én ezt a blog-siránkozást már-már állandósítottam. Most viszont semmi bajom (legalábbis próbálok nem gondolni rájuk), semmi világvége hangulat, inkább remélem, hogy ez a "szép idő" az életemben sokáig kitart úgy, hogy közben ne feldkezzem értékelni is hogy most jó.
2 megjegyzés:
Hé-hé, Timi!
Szerintem nem csak akkor írsz, amikor nyűgös vagy! Épp most olvastam vissza a WTF bejegyzéseidet - (én is épp egy fikázós megírására készülök) - és konstatálnom kellett, hogy a 10-et sem éri el ezen írásaid száma. Illetve az, hogy amelyiket kerestem, már majd egy fél éve írtad. Illetve hogy a bejegyzéseid nagy része napi jelentés, és pozitív történések leírása... Mért érzed mégis úgy hogy panaszkodnál? :)
A kakinak meg igenis ki kell jönni, különben csúnya szorulás lesz belőle. ;)
Nem tudom miért... Talán csak folyton aggódom, és mivel olyan jó kiírni magamból a rossz dolgokat, a "kakit aminek ki kell jönnie", így azt hittem, azok vannak többségben.
Egyébként a jó dolgokat is isteni leírni, csak van, hogy egyszerűen nincs idő rá (vagy nem kerítek rá időt), hanem sodródom az árral, a boldogsággal együtt. Ritkán állok meg, hogy megszemléljem a dolgok állását, mikor minden rendben van, hiszen azon nem kell mit szemlélni, nem kell töprengeni rajtuk miért vannak, hogyan lettek és hogy mikor múlnak már el. Azok csak úgy vannak és ez így van jól. Mégis, milyen jó érzés, mikor észre is veszem őket, és nem csak magától értetődő módon elfogadom a létezésüket.
Szóval ezért.
És köszönöm hogy itt vagy mikor jó és mikor rossz dolgok történnek velem. :*
Megjegyzés küldése