Költözködés, Szabadság-szobor, beszámoló

Ez a pár dolog most mind a munkahelyemhez kapcsolódik. Egy emelettel lejjebb költözött a részlegünk, ami azt jelenti, hogy meg kellett szabaduljak a gyönyörű keleti fekvésű kilátásomtól. Lett helyette nyugati fekvésű, ahonnan rögtön a Nyugati pályaudvar tetejére látok, amögött a Bazilika kupolája bújik meg és mögötte ott figyel rám a Szabadság-szobor. Körülöttem kedves kollégák, kicsit zsúfoltabban vagyunk mint azelőtt, de sebaj, mert jó a hangulat. Szeretek bejárni dolgozni, ha a munka mellett párhuzamosan azért mennek a poénok rendesen a kollégák és köztem. Jobban hat a munka és életkedvemre ott bent egy jóízű nevetés, mint egy bögre kávé. Egy munkahely mégiscsak olyan, mint egy együttélés. Végülis sokkal több időt töltök egy átlagos héten a kollégáimmal, mint a Kedvesemmel, ezért nem árt, ha jó a hangulat. Attól függetlenül, hogy nem álmaim munkáját végzem, nagyon örülök hogy van munkám, méghozzá ilyen. Aztán majd ha jön a leépítés, akkor ráérek aggódni a jövőm miatt, de addig is remélem ilyen jól fogom magam érezni, mint most.
Sajnos utóbbi az pár napon igen sok időt elvett az életemből a féléves beszámolóm megírása (multi rulez!), olyan volt, mintha motivációs levelet kellett volna írjak angolul, de 5x akkorát mint egy átlagos. Mindig is utáltam a motivációs levelet. Összesen két funkciója van: az önfényezés. és a hibák magyarázása. Sebaj, ami muszáj, az muszáj. Aztán ma jön egy elbeszélgetés róla, szóval majd meglátjuk. Igazán jó lenne már végre úgy tisztességesen megtanuljak angolul. Ezzel a problémával minden nap találkozok, szóval elhatároztam, hogy hamarosan teszek is érte, csak még az nem körvonalazódott bennem, hogy mikor pontosan.
Na, megittam a kávémat, elszívtam a cigimet, irány készülődni mert kezdődik a nap.