De előtte egy kis magyarázat arra, hogy miért megy olyan nehezen a blogolás, mikor annyi-de-annyi mindent írnék, és annyira kevés az időm (vagy ha lenne is, kicsúszik a kezemből). Ilyen vagyok. Halogatok, és mindig eltervezem, hogy majd ma. Pedig nem muszáj, hiszen ez csak egy blog, de akkor is jól esik írni.
Szóval Lyon és a húsvéti szabadság... Kedvesemmel még végigdolgoztuk otthonról a pénteket, szombaton pedig már a repülőn ültünk, hogy meglátogassuk Anyukáját. Nem is egy repülőn ültünk odafelé, hanem rögtön kettőn, de persze nem egyszerre, csak egymás után. :) Aztán megérkeztünk, és volt nagy öröm. Jól esett viszontlátni Nórát és párját Zolit, jól esett a levegőváltozás, új környezet és a szabadság.
Az ott töltött idő lényegében a pihenésről szólt. Sokat beszélgettünk, a beszélgetéseket sok-sok koccintással tűzdeltük, ott voltak persze a finom francia sajtok és borok, a sörök és a Martini (utóbbi kettő már cseppet sem francia), kipróbáltuk, hogy milyen ott a steak, ami nekem nagyon bejött, tekintve hogy egy egész havi hússzükségletem fedezve lett akkor hirtelen.
Voltam Nórával arab piacon, ahol egy kis időre el is felejtettük melyik országban vagyunk, tekintve az embereket és az árukat. Vettem sok-sok olcsó bizsut és kendőket meg bámészkodtam egy csomót: különleges ruhák (sokféle csador), furcsa ételek, és az a rengeteg olcsóbbnál-olcsóbb kozmetikum, amiből ugyancsak beszereztem párat. Mikor megjött a jó idő, bementünk Nórával a belvárosba, leültünk a folyópartra egy kis üveg Martini társaságában, és elbeszélgettük mindenféléről. Igazán mázlistának érzem magam, hogy a nagyszerű pasimnak ilyen nagyszerű az Anyukája. Kár hogy távol van tőlünk :(
Sajnos nagyon hamar eltelt az a néhány nap, amit ott töltöttünk, de azt kell hogy mondjam, igazán feltöltődtem ezalatt a rövidke idő alatt is. Szerintem még fogok írogatni erről a kiruccanásunkról, most viszont rohanok a munkába. Majd rakok fel képeket is, mert Lyon tényleg gyönyörű város szerintem.
Szóval Lyon és a húsvéti szabadság... Kedvesemmel még végigdolgoztuk otthonról a pénteket, szombaton pedig már a repülőn ültünk, hogy meglátogassuk Anyukáját. Nem is egy repülőn ültünk odafelé, hanem rögtön kettőn, de persze nem egyszerre, csak egymás után. :) Aztán megérkeztünk, és volt nagy öröm. Jól esett viszontlátni Nórát és párját Zolit, jól esett a levegőváltozás, új környezet és a szabadság.
Az ott töltött idő lényegében a pihenésről szólt. Sokat beszélgettünk, a beszélgetéseket sok-sok koccintással tűzdeltük, ott voltak persze a finom francia sajtok és borok, a sörök és a Martini (utóbbi kettő már cseppet sem francia), kipróbáltuk, hogy milyen ott a steak, ami nekem nagyon bejött, tekintve hogy egy egész havi hússzükségletem fedezve lett akkor hirtelen.
Voltam Nórával arab piacon, ahol egy kis időre el is felejtettük melyik országban vagyunk, tekintve az embereket és az árukat. Vettem sok-sok olcsó bizsut és kendőket meg bámészkodtam egy csomót: különleges ruhák (sokféle csador), furcsa ételek, és az a rengeteg olcsóbbnál-olcsóbb kozmetikum, amiből ugyancsak beszereztem párat. Mikor megjött a jó idő, bementünk Nórával a belvárosba, leültünk a folyópartra egy kis üveg Martini társaságában, és elbeszélgettük mindenféléről. Igazán mázlistának érzem magam, hogy a nagyszerű pasimnak ilyen nagyszerű az Anyukája. Kár hogy távol van tőlünk :(
Sajnos nagyon hamar eltelt az a néhány nap, amit ott töltöttünk, de azt kell hogy mondjam, igazán feltöltődtem ezalatt a rövidke idő alatt is. Szerintem még fogok írogatni erről a kiruccanásunkról, most viszont rohanok a munkába. Majd rakok fel képeket is, mert Lyon tényleg gyönyörű város szerintem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése