Tavaszillat van, előbújnak szép lassan a rügyek a fákon és a bokrokon, a pláza környékét ellepték a fiatalok, én pedig a legfelső emeleten görnyedek a laptopom előtt, és buta számokat tologatok ide-oda. Közben pedig tökéletes rálátásom van a pláza tetőkertjén zajló tavaszi zsongásra, a padokon enyelgő párokra, a fűben heverő baráti körökre, meg úgy egyébként a tavaszi szembántóan-kék égboltra.
Másegyébként pedig nem panaszkom, van munkám, kényelmes íroasztalom kényelmes székkel, csodaszép kilátás, és ha lemenőben van a nap, a madarak csiripelése beszivárog az irodába.
Munkaidő lejártakor már nem sötétben kell hazamenni, és ez mégjobban feldobja a hangulatomat, mert nincs az az érzésem, hogy átdolgoztam a napot, és már azelőtt besötétedett, hogy abbahagytam volna a munkát.
Az idő pedig csak rohan: a várva-várt pénteket szinte azonnal a hétfő követi, a hétvége apróka pihenése szemrebbenés alatt elmúlik, majd jön a következő hét, és már észre sem veszem a napok pergését, mert jön ismét egy péntek, és ismét a fellélegzés, a jól megérdemelt szabadidő. Így rohannak a hetek egymás után, és észre sem veszem majd, hogy a hetekből hónapok, majd évek és évtizedek lesznek. Nem is tudom, hogy örüljek-e ennek, vagy sem, hiszen így nagyon hirtelen meg fogok öregedni, mégis azt mutatja, hogy nem rossz az életem. Örülök a dolgok jelenlegi állásának, és csak próbálok eltekinteni az életem borúsabb részétől (önző módon). Ennyit arról, hogy telik az idő manapság.
Másegyébként pedig nem panaszkom, van munkám, kényelmes íroasztalom kényelmes székkel, csodaszép kilátás, és ha lemenőben van a nap, a madarak csiripelése beszivárog az irodába.
Munkaidő lejártakor már nem sötétben kell hazamenni, és ez mégjobban feldobja a hangulatomat, mert nincs az az érzésem, hogy átdolgoztam a napot, és már azelőtt besötétedett, hogy abbahagytam volna a munkát.
Az idő pedig csak rohan: a várva-várt pénteket szinte azonnal a hétfő követi, a hétvége apróka pihenése szemrebbenés alatt elmúlik, majd jön a következő hét, és már észre sem veszem a napok pergését, mert jön ismét egy péntek, és ismét a fellélegzés, a jól megérdemelt szabadidő. Így rohannak a hetek egymás után, és észre sem veszem majd, hogy a hetekből hónapok, majd évek és évtizedek lesznek. Nem is tudom, hogy örüljek-e ennek, vagy sem, hiszen így nagyon hirtelen meg fogok öregedni, mégis azt mutatja, hogy nem rossz az életem. Örülök a dolgok jelenlegi állásának, és csak próbálok eltekinteni az életem borúsabb részétől (önző módon). Ennyit arról, hogy telik az idő manapság.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése