Az iwiw-nek jött egy új alkalmazása, amire jelentkeztem is. A lényege, hogy az ember ismerősei névtelenül véleményezhetik az illetőt. Gondoltam, na ez érdekes.
Ma reggel ránéztem a "statisztikámra", és meglepetten pislolgtam az ott látható eredményemre. 10 ismerősöm véleményezett. Az 1-től 5-ig terjedő skálán a kinézetem 4-est ért el (haha - na ez nem lehet komoly!), a másik véglet, mégpedig az 1-es értéken lévők az alábbiak voltak: kedvesség, őszinteség és humorosság. Na igen. Rosszul esett. Aztán rájöttem arra is, hogy muszáj szembesülni negatív visszajelzésekkel is. Ezt az értékelést nem csak a barátok és a családtagok adják, hanem a tágabb értelemben vett ismerősök is: kollégák, ex-kollégák, főnökök, ex-főnökök, ex-tanárok, ex-évfolyamtárosak, ex-pasik és még sorolhatnám ki mindenki. Nem biztos hogy mindenkivel kedves, aranyos, őszinte vagy humoros vagyok. A barátaimmal, remélem ők is úgy látják, kedves vagyok (bár néha igazán rossz formában vagyok) és őszinte. De vajon mikor leszek őszinte egy tanárral vagy főnökkel, úgy igazán? Mikor leszek kedves egy általam nem túl kedvelt évfolyamtárssal? Azt veszem észre, hogy egyre kevésbé próbálok kedves maradni azokkal az emberekkel, akikkel nincs kedvem. Megtartom velük a kellő távolságot, és csak keveset adok magamból nekik, mert minek. Furcsa, hogy ezt eddig így nem gondoltam át. Nem mintha változtatni szeretnék rajta, de jó tudatában lenni.
Ma reggel ránéztem a "statisztikámra", és meglepetten pislolgtam az ott látható eredményemre. 10 ismerősöm véleményezett. Az 1-től 5-ig terjedő skálán a kinézetem 4-est ért el (haha - na ez nem lehet komoly!), a másik véglet, mégpedig az 1-es értéken lévők az alábbiak voltak: kedvesség, őszinteség és humorosság. Na igen. Rosszul esett. Aztán rájöttem arra is, hogy muszáj szembesülni negatív visszajelzésekkel is. Ezt az értékelést nem csak a barátok és a családtagok adják, hanem a tágabb értelemben vett ismerősök is: kollégák, ex-kollégák, főnökök, ex-főnökök, ex-tanárok, ex-évfolyamtárosak, ex-pasik és még sorolhatnám ki mindenki. Nem biztos hogy mindenkivel kedves, aranyos, őszinte vagy humoros vagyok. A barátaimmal, remélem ők is úgy látják, kedves vagyok (bár néha igazán rossz formában vagyok) és őszinte. De vajon mikor leszek őszinte egy tanárral vagy főnökkel, úgy igazán? Mikor leszek kedves egy általam nem túl kedvelt évfolyamtárssal? Azt veszem észre, hogy egyre kevésbé próbálok kedves maradni azokkal az emberekkel, akikkel nincs kedvem. Megtartom velük a kellő távolságot, és csak keveset adok magamból nekik, mert minek. Furcsa, hogy ezt eddig így nem gondoltam át. Nem mintha változtatni szeretnék rajta, de jó tudatában lenni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése