„Bezzeg az én időmben...”, ez jutott az eszembe az idei karácsonyról. Valahogy úgy érzem, hogy évről évre rosszabb. Hogy régen más volt, jobb volt, kevésbé őrültek meg az emberek ilyenkor, kevésbé rohamozták meg a boltokat, hogy minél kevesebb pénzért minél több ajándékot vehessenek. Vagy csak az idő szépíti meg az emlékeket? Persze, amikor gyerek voltam, egészen más volt a helyzet, hiszen a „csoda” körülöttem zajlott, szüleim bevásároltak mindent mindenkinek, „jött a Jézuska”, és nekem csak rá kellett csodálkozzak az egész karáncsony-jelenségre, elfogadnom hogy ez olyan szép, olyan varászlatos, olyan békés. Aztán idővel nagyobb lettem, zsebpénzem is lett, így én is ajándékoztam, ahogy nekem is már nem a „Jézuska” jött, hanem Anyától, Apától, Mamától stb. kaptam az ajándékot. Már egy ideje saját háztartást vezetek kedvesemmel, és igyekszem minél meghittebb hangulatot varázsolni ilyenkor, szeretnék megőrizni valamit ebből a csodából, még úgy is, hogy nekem nincs gyerekem, akinek eljátszhatom a „megjött a Jézuska” című játékot.
Itt vagyunk, karácsony előtt pár nappal, és mindenki vásárol. Bárcsak pusztán arról lenne szó, hogy a karácsonyi sütihez/menühöz valókat veszik meg az emberek, de nem. Tele vannak a drogériák, a könyvesboltok, az élelmiszerboltok, igazából mindenféle bolt dugig van „leendő” vásárlókkal, akik ajándékvadászaton vannak. Nem azért tűnik fel, mert ez nem helyénvaló, dehogynem. Ilyenkor természetes, hogy többet vásárolunk az átlagosnál, hiszen ezen az ünnepen mindenki mindenkit megajándékoz. De mégis. Ez évről évre valahogy több, töményebb, hangosabb, agresszívabb. Ahogy nő a tömeg a boltokban, úgy próbálom redukálni a vásárlással töltött időmet. Az utóbbi években már kézzel készített ajándékot adok mindenkinek, akiről tudom, hogy szívesen fogadná. Ehhez egy, maximum két boltban kell megejtenem a vásárlást, alapanyagokhoz valókat, hogy aztán otthon békésen a mézeskalács illatban nekiüljek az ajándékvásárlásnak, közben hadd menjen néhány igazán karácsonyi hangulatú film. J Egyre több ismerősöm talál ki „praktikákat” a karácsonyi vásárlási őrület elkerülése érdekében. Van, aki szimplán senkinek sem vesz ajándékot, és ezt előre meg is beszéli a hozzátartozóival. Idáig jutottunk? Hogy a karácsonyi ajándékozás mumus lett? Nem arról van szó, hogy a karácsony szükségszerűen az ajándékozásról szól, de tudom, hogy ajándékot adni és kapni olyan jó. Ez mozgatja vajon azokat a tömegeket is, akik fejvesztve rohannak egyik boltból a másikba, hogy mindenkinek beszerezzék az ajándékokat? Mindig is ilyen volt, vagy csak az én ingerküszöböm változott meg? Van még néhány nap. Holnap hajnalban beugrok a tescoba, megveszem a kajának valót hétvégére, és nem mellesleg igyekszem azoknak is ajándékot nézni, akik nem díjaznák az én kis kézzel készített marhaságaimat. Remélem meg tudom majd őrizni a karácsonyi hangulatomat az ünnepig, és ezt kívánom a szeretteimnek is. Jó lenne idén is egy igazán békés karácsonyt ünnepelni, függetlenül az ajándékoktól.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése