Emléktárgy

Találtam valamit a táskámban útközben. Véletlenül került a kezembe, kivettem hát, és rácsodálkoztam. Nehéz volt, tele tüskével és éles oldalélekkel. De szép volt. Nézegettem, forgattam a kezemben. Piszkosul fájt minden tapintása, mégis, olyan szép kis emléktárgy volt, hogy képtelen voltam kiadni a kezemből, még akkor is, ha a sírás kerülgetett. Sokáig szorongattam, majd más dolgom akadt, és félre kellett tegyem. Visszatettem hát a táskámba, hiába tudom, hogy ettől olyan nehéz néha. Kidobhatnám, hiszen felesleges súly, és fáj mindig, ha a kezem ügyébe kerül, mégis... olyan szép. A fájdalom is az. Most ott lapul a táskámban, a kezeim csupa seb, de holnapra már nem fog fájni, és talán arról is elfeledkezem majd, hogy ott lapul a táskámban valami, amire jobb nem rátalálni.