Mostanság már csak így gondolok a Húsvétra. Hogy mi köze van Jézus kereszthalálának a nyúlhoz és a tojáshoz, fogalmam sincs, brit kutatók biztosan erre is rájöttek már. Mindenesetre, amit régen én is együtt ünnepeltem református barátaimmal, már nem jelent túl sok mindent nekem. Nem azt mondom, hogy nem volt Jézus, és nem ölték meg barbár módon akkoriban. Jézus jó dolgokat mondott, szeretem az idézeteket tőle, még ha fenntartással is kezelem az eredetüket. Mindegy ki mondta, mikor mondta, de szeretet van bennük, és innentől kezdve megérintenek. Az, hogy értem áldozta volna fel magát Jézus, már ugyancsak nagy kérdőjellel kezelem. Nem igazán tudom elfogadni, hogy bűnös emberként születtem meg, és hogy nekem már akkor volt bűnöm, mikor Jézust megölték. Hiszen azt hirdetik a keresztények egyházak, hogy értem halt meg. Ha rajtam múlt volna, tuti nem ölték volna meg. Nagyon sok embernek szúrhatta a szemét a munkássága, és tényleg sajnálom, hogy ilyen szomorú sorsa lett, ezt hagyta a történelemre. Persze ezt is "tegyükfelhogy" így történt hozzáállással mondom. Ha így történt, ha a Biblia tényleg a történelmet írta meg, akkor. Valószínűleg bármely jóérzésű keresztény istenkáromlásnak vélné, hogy pont Húsvét napján kérdőjelezem meg Jézus vagy Isten létét, de mikor máskor gondolkoznék el ezen, mint az ilyen keresztény ünnepeken? Az, hogy "pogányosították" a nyuszival, a hímestojásokkal, a csirkékkel és kacsákkal, az már egy más dolog. Valamit mindenki ünnepelni akar ilyenkor, és milyen jó, ha együtt tesszük ezt. Mondjuk onnantól kezdve, hogy nem feltétlenül fogadom el, hogy Jézus értem halt meg, már nem tudom mit tudnék ünnepelni azon, hogy egy jófej embert, akiben annyi szeretet volt, megöltek, méghozzá elég csúnya módszerekkel, még ha fel is támadt végül, és ez már hatalmas ünneplésre adna okot. Abban el is bizonytalanodtam, hogy megünnepelik-e az önfeláldozását, vagy csak a feltámadását. Ejj, régen voltam már aktív hívő és gyülekezeti tag, akkoriban biztosan tudtam.
Azért bevallom, néha igencsak izgalmas ez az agnosztikus szemlélet. Olyan, mintha kellő távolságból nézhetném a vallási irányzatokat, nem merülnék el egyikben sem, és nem is tartanám magam se a hitükhöz, se a tagadásukhoz. Egyformán fogadom el és nem fogadom el őket. Ebből a nézőpontból juthattam csak arra a konklúzióra, hogy valójában a Húsvét, keresztény szempontból egy gyásznap lehetne (a feltámadás tényével együtt is). Csak ők megfűszerezték az önfeláldozással, így magasztosabb lett az egész a puszta gyilkolásnál, majd az azt követő csodánál.
Nekem marad nyusziünnep, és eközben igyekszem tiszteletben tartani a keresztény emberek hitét. Ki tudja, talán tényleg minden úgy van, ahogy hiszik. Majd odaát meglátom talán.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése