A minap értem a végére a 100 boldog nap projektnek, melynek az volt a lényege, hogy minden nap egy olyan képet csináljak és posztoljak egy közösségi felületen, ami boldogságot jelentett számomra aznap.
Sohasem hittem volna, hogy ennyire le tudja majd kötni a figyelmemet ez a tevékenység. Ha jó napom volt, akkor az, hogy mit válasszak a sok minden közül az aznapi „boldogság” témakörébe. A legtanulságosabb napok viszont azok voltak, ahol első ráérzésre nem volt mit választani. Azokról a napokról beszélek, amikor minden összejön, minden úgy szar ahogy van, a nap kisebb-nagyobb bosszúságokkal van tele, így az egész világ nagyon barátságtalan helynek tűnik erre az időre. A projekt viszont „megköveteli” azt az egyetlen momentumot, ami boldogságot jelentett azon a napon, és furcsa módon ezt az egy pozitívumot megtalálni nem is olyan nehéz. Ha már megtaláltam, rögzítettem egy fényképen is, a lelkemben is, akkor arra a nem is olyan kevés időre az kerül előtérbe, azzal kezdek foglalkozni. A keresés során is ez kerül a fókuszpontban, a jó dolgok. Minél jobban ráfigyelek, annál több és több kerül elő, így annál kevésbé figyelek a bosszúságokra, hiszen nem azokkal leszek elfoglalva. A legdurvább ilyen napom az volt, amikor betegen feküdtem egész nap az ágyban, egyetlen célom az volt, hogy legalább a vizet sikerüljön 5 percnél tovább magamban tartani. Nagyon rosszul voltam, az elalvás is lehetetlennek bizonyult, és mivel lényegében csak én és a betegségem létezett akkor és ott, elkezdtem törni a fejem, mi legyen a „napi-hepi”. Aznapra a jéghideg bubimentes ásványvíz került lefényképezésre. A hideg víz, ha csak néhány perce is volt rá, de megnyugtatta a gyomromat. Voltak persze nagyszerű napok is, amikor annyi-de-annyi téma volt, hogy nehéz volt kiválasztani azt az egyet. Az idő múlásával mintha besűrűsödötek volna a napjaim különféle boldogság-témákkal, hiszen ez az, amire egy kicsit jobban figyeltem. Ma lenne a 102. napja ennek a projektnek, és bevallom csinálnám még tovább... lényegében csinálom is. Ez a száznapos tréning jó volt arra, hogy egy kicsit másképpen lássam az életemet, hogy rácsodálkozzak a jó dolgokra, tudjam őket értékelni, megragadjam őket akkor és ott, amikor történnek. Végülis mindig van nálam kamera, le is fényképezhetem akár, sohasem okozott problémát nekem a dolgok dokumentálása, mégis nem a fényképezés a lényeg, hanem az, hogy mit szeretnék észrevenni a körülöttem lévő világból. Vannak jó dolgok és vannak rossz dolgok is változatos arányban. Jó, ha mindkettőt meglátom, ám azt vettem észre, a negatív tényezők mellett nem tudok egykönnyen elmenni, azok biztosan eljutnak hozzám, hatnak rám. Talán nem is baj ez, hiszen ha nem venném észre őket, akkor félig érzéketlen lennék a világ dolgai iránt. Okkal vannak jelen ezek is. Ha viszont odafigyelek a pozitívumokra is, akkor nem fognak elbújni előlem, és talán létrejön az egyensúly. Úgy érzem ez a projekt ennek az egyensúlynak a létrejöttét segíti azokban az emberekben, akik hajlamosak alámerülni a problémákban, előtérbe helyezni azokat, és a dolgok miértjén agyalni folyton-folyvást. A projekt keretén belül posztolt 100 fényképem remélem elindít néhány embert ezen az úton, 100 napon keresztül reklámozta több-kevesebb sikerrel a boldogságot.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése