Végre ismét egyedül ültem be moziba. Mindig is szerettem egyedül mozizni, amikor nem szól hozzám senki, nem kell szégyellnem az esetleges könnyeimet, egyszerűen csak átadhatom magam a film élményének. Ez történt most is, rögtön az egyik filmajánló traileren elsírtam magam (a Stephen Howking-ről szólón), aztán szerencsére a Sráckor már nem csalt ki könnyeket a szememből.
Már a koncepció is nagyon tetszett, összehívunk néhány színészt, és 12 éves időtartam alatt párszor összehívjuk őket forgatni. A végeredmény újszerű és nagyszerű lett. Nem kellett mindenféle hülye sminkes, maszkos, parókás módszerrel elhitetniük velem, hogy ez a szereplő már megöregedett. Attól lett hiteles és hihető az egész, hogy tényleg megtörtént az idő múlása.Az első képkockák alkalmával, amikor a főszereplő kissrác fekszik a fűben, és álmodozva mered maga elé, feltettem magamnak a kérdést, hogy mit is mondhat nekem ez a film? Hiszen nem vagyok férfi, nem érint igazán a férfivá válás folyamata, talán nem is tudnám átérezni ezt, mégis... ahogy a film előrehaladt az időben, körvonalazódott, hogy itt egy kis ember útját mutatják a felnőttkor felé. Lehetne akár a másik nem képviselője is, hasonló problémákkal szembesülne: az útkeresés, a félelmek, az elismerés iránti vágy, a be nem tartott ígéretek, a csalódások, a sikerek stb. Volt néhány igazán szimbolikus jelenet a filmben. A költözések például, mikor a kissrác lefestette az ajtófélfán lévő jeleket, melyek a gyerekek magasságát jelezték évről-évre. A költözés előtt rendbetették a lakást, lefestették a jelzéseket, mintha lezárnák ezt az időszakot. Az autóba ülve visszanézett a házra, a legjobb barátjára, aki biciklivel követte egy ideig az autót, aztán persze eltávolodtak. Ez a visszanézés többször is előjött a filmben. Másik ismétlődő dolog volt az anyuka párválasztása, és ennek hatásai. Kezdjük a gyerekek vér szerinti apával, akiről először csak annyit tudni, hogy a főszereplő srác és húga születése után valamikor Alaszkába költözött néhány mondvacsinált okból, valójában pedig gyaníthatóan elmenekült. A film első felében viszont feltűnik újra, visszaköltözött a környékre és hétvégi apuka lesz belőle.Az anyuka második félresikerült kapcsolata egy kötekedő pasi volt, aki elment a haverokkal bulizni, miközben a nő nem tudott vele tartani, hiszen a gyerekek otthon vannak, a bébiszitter pedig nem tudott jönni. A férfi visszatérve a buliból még mindig sörösüveget szorongatott, miközben vitát provokált. Ordibáltak egymással, majd abból sejthető, hogy véget ért a kapcsolatuk, hogy a nő fogta a gyerekeket, és elköltözött. Elmenekült. A következő kapcsolata egy főiskolai tanárral alakult ki, hamar össze is házasodtak, összekovácsolódott a két család, a férfi részéről két meglévő gyerek. A gyerekek hamar összebarátkoztak, ám körvonalazódott, hogy a családapa egyre többet iszik, és egyre kevésbé rejtegeti ezen szokását. Elkezdődtek a kötözködések, immár a gyerekek lettek a célpontjai az alkoholmámorban létrejött dührohamoknak. Miután már a feleség is megkapta a magáét, fogta magát, és elmenekült onnan is a gyerekeivel. Elölről kezdett mindent, ekkor már diplomásan, tanárként. Sűrűn szervezett vendégséget a tanítványainak, ezeken megismerkedett egy tanítványával, aki történetesen önkéntes katona volt. Persze itt is megvolt az összeköltözés, majd pedig a szokásos forgatókönyv: egyre több kötekedés, miközben a sörösdoboz megszokott kiegészítője lett a fiatal családfenntartónak. Ez a kapcsolat is elmúlt szép csendben, a gyerekek kirepültek a családi fészekből, a nő pedig ismét költözött. Az egész meneküléssorozat betetőzéseként végül az anyuka összeomlott. A fia épp költözött az egyetemi koleszba, a nő pedig elsírta magát, és elpanaszolta, hogy ő többet várt az élettől, innen már csak az elmúlás jön. Féltékeny volt a srác örömére. Az anyuka szerepe is nagyon sokat mondott ebben a filmben, például hogy milyen könnyű újra-és-újra megismételni ugyanazokat a hibákat, követni a motívumokat, és rácsodálkozni, hogy már megint szar. A főszereplő kissrác szempontjából sok kis apróságból lehetünk szemtanúi annak, mennyire hatott ez a srácra. Mivel folyton baszogatták a gyereket, eleinte mondvacsinált dolgok miatt vették elő, majd pedig tett is érte, hogy jogos legyen a lebaszás. Ezt otthon, az iskolában és a munkahelyén is elérte. Például direkt későn ért haza, és ezt megismételte mindegyik apajelöltnél. Egyre többet kért bocsánatot, egyre kevesebbet beszélt. Jelentős momentum volt, amikor a biológiai apja megkínálta a tinédzser fiát sörrel, ő pedig ásványvizet kért. Az apja biztosította hogy szabad, mégis ragaszkodott ehhez. A biológiai apjára egy percig sem lehetett apaként tekinteni. Egy haver volt a gyerekeknek. Feltűnt a filmben néhány pozitív apa-hatás is: szigorúak voltak, de törődtek is a sráccal, nemcsak szidást, elismerést is kapott tőlük. Az egyik ilyen a srác fotós tanára volt, a másik pedig a főnöke a gyorsétteremben. Ezek a szereplők ellensúlyozták az apanélküliséget, és azt a sok negatív hatást, amit az apajelöltek adtak neki. Felnőtt az évek során az apuka is, talált magának egy kedves nőt, akitől gyereke született, és rádöbbent, hogy most lett csak érett az apaságra. Ettől már nem menekült el. Szimbolikus pillanat volt, mikor a szokásos ősrégi fekete sportkocsi helyett egy hétszemélyes kisbusszal jött a gyerekek elé. A sportkocsitól megvált végleg. A kissrác a szemünk előtt nőtt fel a párkapcsolatokban is. A szemezéstől, a félénk beszélgetésektől, a csókolózással töltött estéktől eljutott odáig, hogy őszintén tudjon beszélgetni egy lánnyal, hogy ki tudja mutatni az érzéseit, hogy hosszú távra tervezzen. A tökéletesnek tűnő kapcsolata is tönkrement, ő pedig továbblépett.
Már a koncepció is nagyon tetszett, összehívunk néhány színészt, és 12 éves időtartam alatt párszor összehívjuk őket forgatni. A végeredmény újszerű és nagyszerű lett. Nem kellett mindenféle hülye sminkes, maszkos, parókás módszerrel elhitetniük velem, hogy ez a szereplő már megöregedett. Attól lett hiteles és hihető az egész, hogy tényleg megtörtént az idő múlása.Az első képkockák alkalmával, amikor a főszereplő kissrác fekszik a fűben, és álmodozva mered maga elé, feltettem magamnak a kérdést, hogy mit is mondhat nekem ez a film? Hiszen nem vagyok férfi, nem érint igazán a férfivá válás folyamata, talán nem is tudnám átérezni ezt, mégis... ahogy a film előrehaladt az időben, körvonalazódott, hogy itt egy kis ember útját mutatják a felnőttkor felé. Lehetne akár a másik nem képviselője is, hasonló problémákkal szembesülne: az útkeresés, a félelmek, az elismerés iránti vágy, a be nem tartott ígéretek, a csalódások, a sikerek stb. Volt néhány igazán szimbolikus jelenet a filmben. A költözések például, mikor a kissrác lefestette az ajtófélfán lévő jeleket, melyek a gyerekek magasságát jelezték évről-évre. A költözés előtt rendbetették a lakást, lefestették a jelzéseket, mintha lezárnák ezt az időszakot. Az autóba ülve visszanézett a házra, a legjobb barátjára, aki biciklivel követte egy ideig az autót, aztán persze eltávolodtak. Ez a visszanézés többször is előjött a filmben. Másik ismétlődő dolog volt az anyuka párválasztása, és ennek hatásai. Kezdjük a gyerekek vér szerinti apával, akiről először csak annyit tudni, hogy a főszereplő srác és húga születése után valamikor Alaszkába költözött néhány mondvacsinált okból, valójában pedig gyaníthatóan elmenekült. A film első felében viszont feltűnik újra, visszaköltözött a környékre és hétvégi apuka lesz belőle.Az anyuka második félresikerült kapcsolata egy kötekedő pasi volt, aki elment a haverokkal bulizni, miközben a nő nem tudott vele tartani, hiszen a gyerekek otthon vannak, a bébiszitter pedig nem tudott jönni. A férfi visszatérve a buliból még mindig sörösüveget szorongatott, miközben vitát provokált. Ordibáltak egymással, majd abból sejthető, hogy véget ért a kapcsolatuk, hogy a nő fogta a gyerekeket, és elköltözött. Elmenekült. A következő kapcsolata egy főiskolai tanárral alakult ki, hamar össze is házasodtak, összekovácsolódott a két család, a férfi részéről két meglévő gyerek. A gyerekek hamar összebarátkoztak, ám körvonalazódott, hogy a családapa egyre többet iszik, és egyre kevésbé rejtegeti ezen szokását. Elkezdődtek a kötözködések, immár a gyerekek lettek a célpontjai az alkoholmámorban létrejött dührohamoknak. Miután már a feleség is megkapta a magáét, fogta magát, és elmenekült onnan is a gyerekeivel. Elölről kezdett mindent, ekkor már diplomásan, tanárként. Sűrűn szervezett vendégséget a tanítványainak, ezeken megismerkedett egy tanítványával, aki történetesen önkéntes katona volt. Persze itt is megvolt az összeköltözés, majd pedig a szokásos forgatókönyv: egyre több kötekedés, miközben a sörösdoboz megszokott kiegészítője lett a fiatal családfenntartónak. Ez a kapcsolat is elmúlt szép csendben, a gyerekek kirepültek a családi fészekből, a nő pedig ismét költözött. Az egész meneküléssorozat betetőzéseként végül az anyuka összeomlott. A fia épp költözött az egyetemi koleszba, a nő pedig elsírta magát, és elpanaszolta, hogy ő többet várt az élettől, innen már csak az elmúlás jön. Féltékeny volt a srác örömére. Az anyuka szerepe is nagyon sokat mondott ebben a filmben, például hogy milyen könnyű újra-és-újra megismételni ugyanazokat a hibákat, követni a motívumokat, és rácsodálkozni, hogy már megint szar. A főszereplő kissrác szempontjából sok kis apróságból lehetünk szemtanúi annak, mennyire hatott ez a srácra. Mivel folyton baszogatták a gyereket, eleinte mondvacsinált dolgok miatt vették elő, majd pedig tett is érte, hogy jogos legyen a lebaszás. Ezt otthon, az iskolában és a munkahelyén is elérte. Például direkt későn ért haza, és ezt megismételte mindegyik apajelöltnél. Egyre többet kért bocsánatot, egyre kevesebbet beszélt. Jelentős momentum volt, amikor a biológiai apja megkínálta a tinédzser fiát sörrel, ő pedig ásványvizet kért. Az apja biztosította hogy szabad, mégis ragaszkodott ehhez. A biológiai apjára egy percig sem lehetett apaként tekinteni. Egy haver volt a gyerekeknek. Feltűnt a filmben néhány pozitív apa-hatás is: szigorúak voltak, de törődtek is a sráccal, nemcsak szidást, elismerést is kapott tőlük. Az egyik ilyen a srác fotós tanára volt, a másik pedig a főnöke a gyorsétteremben. Ezek a szereplők ellensúlyozták az apanélküliséget, és azt a sok negatív hatást, amit az apajelöltek adtak neki. Felnőtt az évek során az apuka is, talált magának egy kedves nőt, akitől gyereke született, és rádöbbent, hogy most lett csak érett az apaságra. Ettől már nem menekült el. Szimbolikus pillanat volt, mikor a szokásos ősrégi fekete sportkocsi helyett egy hétszemélyes kisbusszal jött a gyerekek elé. A sportkocsitól megvált végleg. A kissrác a szemünk előtt nőtt fel a párkapcsolatokban is. A szemezéstől, a félénk beszélgetésektől, a csókolózással töltött estéktől eljutott odáig, hogy őszintén tudjon beszélgetni egy lánnyal, hogy ki tudja mutatni az érzéseit, hogy hosszú távra tervezzen. A tökéletesnek tűnő kapcsolata is tönkrement, ő pedig továbblépett.
A sokkal több mint kétórás filmben nem volt túl sok dráma. Egy-két családi veszekedést kivéve teljesen hétköznapi dolgokról szólt a történet. Kaptunk egy kis betekintést a középosztálybeli amerikaiak hétköznapjaiba, és láttuk néhány állomását egy kisgyerek felnőtté válásának útjából. Megismertették azokat a hatásokat, amik meghatározzák egy ember életét, megalapozzák a felnőttkorát, kialakítják az értékrendjüket. A szülőket, mint esendő embereket ismerhettük meg, akik ugyancsak próbálkoznak, élnek ahogy sikerül, ezt a gondolatot az apuka ki is fejti a film végefelé a fiának. Rá kellett döbbennie a már majdnem felnőtt srácnak, hogy szülei esendő emberből vannak hibás döntésekkel, be nem tartott ígéretekkel, halálfélelemmel stb. Most, hogy ezt kiderült, próbálkozzon ő is, ahogy mindenki teszi.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése