Álommunka

Az utóbbi időben fogalmazódott meg egy gondolat a fejemben a tökéletes munkahellyel kapcsolatban.  Tapasztaltam már milyen az igazán rossz munka, illetve munkahely. Nagyon sok tényezője van annak, hogy rosszul érezzem magam egy munkahelyen, a legutálatosabb munkát tehát elég könnyedén meg tudnám határozni. A jelenlegin szerencsére nagyszerűen érzem magam, ami azt hiszem ritka nagy kincs az élettől, bár a tökéletestől messze áll azért... Tehát felvetődött a kérdés bennem, hogy vajon a munkakörülményekkel vagyok megelégedve, vagy tényleg erre a munkára vagyok hivatott? Régen mindig arról álmodtam, hogy lesz egy olyan munkám, ahol hasznát vehetem a kreativitásomnak. Azóta sok minden változott, kezdek rájönni, hogy vagy nem is vagyok/voltam annyira kreatív, vagy ez is egy olyan tulajdonság, ami elhalványul, ha nem használom. Aztán eszembe jutott az is, hogy lehet hogy nem is a konkrét munkatevékenységemet szeretem igazán, hanem a munkahelyemet, az embereket akik körülvesznek itt az irodában vagy akikkel kommunikálok nap-mint-nap a világ számos tájáról. Az tetszik-e, hogy mentes a munkám azoktól a tulajdonságoktól, amiket nem bírnék elviselni. Lehet-e szeretni egy munkát elsősorban azért, mert minden olyan nem-szeretem tényezője hiányzik, amitől utálatos lenne az egész? Eljátszottam a gondolattal, hogy mi lenne, ha álmaim munkatevékenységét csinálhatnám, valami igazán kreatív dolgot, amiről mindig is álmodtam, aminek folyamatába belefeledkeznék, aminek végeredményére büszkén tekintenék, ám emellett adottak lennének bizonyos zavaró körülmények is. Például idegesítő kollégák, kibírhatatlan főnökök, ezáltal stresszes és irritáló légkör. Csinálnám-e? A válaszom nem. A jelenlegi munkámat biztosan nem adnám fel. Bár azt is hozzáteszem, hogy képes vagyok belefeledkezni abba a munkába is amit jelenleg csinálok, ami azt jelenti, hogy igenis élvezem a folyamatát. Sokaknak unalmasnak tűnhet az az elektronikus aktatologatás, "adatbázis kutyulás" és levelezgetés, amit a napi munkám elvár, mégis... szeretem csinálni, megszerettem. Talán nekem mindig is ez lesz az álommunka.