Ami felbosszant...

Itt volt ez a meleg felvonulás. Na nem is ez bosszant fel, hanem a magyar reakció erre. Hogy már hetekkel, hónapokkal előtte lehetett hallani híreket innen-onnan, hogy például nem engedélyezik a felvonulást. Aztán végül mégis meg lett tartva, erre gyorsan kivonult az unatkozó/lázadozó, magukat hatalmas magyarnak tartó csoportosulás, és jól megdobálták a melegeket kővel. Hol élünk, de most komolyan?! Középkor, vagy mi?

Nagyon felbosszant, hogy még mindig kirekesztjük a másságot, pedig annyi mindenen kersztülment már a "civilizált" emberiség, hogy igazán tanulhattunk volna a dolgokból. Már sokszor, sok embertől hallottam olyan felháborodott mondatokat, hogy "minek mutogatják magukat?!", "titkolják inkább hogy melegek, és akkor nincs semmi gond velük", és a durvábbak már inkább elpusztítanák őket (illetve sokszor meg is teszik), csak hogy ne kelljen szembesülniük azzal, hogy a világ színes, és a másság bizony jelen van. Nem azt mondom ezzel, hogy büszkélkedni kéne a homoszexualitással, hiszen én sem büszkélkedek a heteroszexualitásommal. Normális. Magánügy. Nem kiabálom fűnek-fának hogy a férfiakat szeretem, mert abszolút privát szféra. Nekik is legyen az. Ne titkolják másságukat, csak maradjon ez normális keretek között. Hogy ezek után miért vonulnak fel? Mivel nem vagyok meleg, csak találgatni tudok, leginkább azt hiszem fontos tudnia az előítéletekkel teli népnek, hogy a másság jelen van és a tolerancia manapság még nagyon gyerekcipőben jár. Hallva a híreket, a reakciókat, úgy látom, már-már reménytelen küzdelem ez, és még nagyon sok időnek el kell telni, hogy ez ne legyen már nagy szám. Furcsa, hogy embereket a nemi beállítódásuk miatt bélyegzünk meg, ítélünk el és nem is hagyjuk, hogy bizonyítsanak, hogy egyenértékűek velünk. Volt már rá példa, nem is egy, hogy egy-egy barátnőm, barátom félve vallotta be, hogy ő bizony homoszexuális. Attól féltek, többé másképpen fogok rájuk gondolni. Pedig nem így van. Addig, amíg ők tolerálnak engem, én is tolerálom őket, hiszen egy barát nem attól értékes, hogy tudjuk, a megfelelő neműt választja élete társául.
Szóval felbosszant még a környezetemben is, amikor ilyen előítéletekkel találkozom. Talán eltelik jópár év, és lenyugszom, már nem lesznek ilyen elméleteim, megtanulok együttélni az előítéletekkel és már nem bosszankodom majd rajtuk. Tenni ellene nem hiszem, hogy egyhamar sikerül bármit is...