Blogok...

Mivel egész nap az ágyat nyomtam, mert végig 38 fok felett volt a lázam, így nem volt semmiféle naiv elképzelésem a szakdolgozat írásról. Most, hogy már nem csípi a szememet a láz, és nem akarok folyton aludni, olvasgattam egy kicsit blogokat. Furcsa ez, már-már a szappanopera-függőségre emlékeztet. Általában vagy ismerősök blogjait, vagy talalálomra kiválasztott blgokat olvasok. Ez utóbbiak úgy jönnek, hogy rájuktalálok, és vagy rögtön megszeretem őket, vagy azért járok vissza olvasni őket, mert tudom, okulhatok belőlük. Nem mindig olvasok pozitív dolgokat, de ezekből is lehet sokat tanulni. Itt van rögtön két blog, a két blogger egy pár, és bizony sokszor írnak egymásról, veszekedésekről, sérelmekről, na meg akkor is, ha jóban vannak. Ki-ki a saját szempontját írja, az érem egyik és másik oldalát lehet így meglátni anélkül, hogy ismerném őket. Érdekes. A pont az i-re az volt, mikor kommentekben veszekedtek. Hogy mit tanultam belőle? Az biztos, hogy nyilvánosan nem teregetem a szennyest. Ezért is írok ilyen keveset Laciról, és nem azért, mert nem történik semmi a kapcsolatunkban. Hála égnek nagyon jól vagyunk. Annak viszont örülök, hogy nem vezet blogot, bár azt hiszem, hogy ő se írna rólam rosszat. Lényeg a lényeg, furcsa műfaj lett a blog. Talán egyszer ez is irodalmi kategórai lesz, bár remélem hogy nem.