Állásinterjú

Délelőtt mentem az interjúra, Viktor jóbarátom ajánlotta a helyet, hogy próbáljam meg. Megpróbáltam. Túl vagyok életem első, részben angol, állásinterjúján, és egy kicsit kevésbé lepődtem meg, mikor elhangzott a "Folytathatnánk-e angolul?" kérdés, persze angolul. Az viszont nem túl fényes, mennyire szegényes az angol nyelvtudásom ahhoz képest, hogy fél évet külföldön voltam. Volt nem is egy hibám, de azért összességében arra számítottam, nehezebben fogok átállni a stresszes hangulatomban az idegennyelvre. Hogy ez mennyire sikerült valójában, nem tudom megítélni, talán az interjúztató. Volt egy helyzetgyakorlat is ami már az elején kisebbfajta nehézséget okozott nekem, de aztán csak összejött valahogy. Na azért lesz még mit csiszolni az angolomon, az tény. Ha viszont nem mentem volna külföldre, valószínűleg labdába se rúghatnék egy ilyen interjú alkalmával, szóval nem panaszkodom annyit. Jó lenne, ha összejönne... Drukkoljatok nagyon! Ha minden jól megy, és itt most fő az optimizmus, akkor lesz még egy második forduló is mindenféle személyiség-képesség tesztekkel, meg valami agyturkásszal való beszélgetéssel. (Még a végén kiderül, hogy hülye vagyok? Ezen se én, se az ismerőseim nem lepődnének meg. :D)
Úgyhogy szorítsatok nekem nagyon!