KIN Kupa 2008.

A hétvégém zajosan, alkoholmámorosan, ugrálósan és vidáman telt, azt hiszem ezzel nem én vagyok az egyetlen, hanem sok száz másik Kandós főiskolás, aki részt vett a hétvégi Kandós Ifjúsági Napokon. Azt hittük, a tavalyi lesz az utolsó, mert a Kandó koli magánkézbe került, és a kupát már nem rendezhettük ott. Az aktuális szervező szak viszont idén a Kiscelli útra szervezte az eseményt, és bár bevallom, nem volt olyan, mint régen, de nagyon örülök, hogy mégis volt... De kezdem is az elején. Andort már jó hamar áthívtam hozzánk, hogy aludjon nálunk, mert a pénteki békávé sztrájk miatt bajos lenne a találkozás, és azt terveztük, gyalog megyünk. Csütörtök éjjel rengeteget aludtunk, megpróbáltuk előre pótolni a hétvégi alvásmentes időszakot. Másnap délben elindultunk, de csak a zuglói vasútállomásig, ahonnan irány a Nyugati. Majd onnan gyalog a Margitsziget, ott folytatni a borozást, beszélgetni, sétálni, majd találkozni Ádámmal, és irány az iskola épülete. Késő délután aztán elkezdődött a móka-kacagás. Az Amfiteátruba sétáltunk át, ott gyülekeztek a csapatok, a Kandó karok, akik együttes erővel próbálták egymást túlkiabálni a csapatkiáltásukkal és énekükkel. Mi is jól megdolgoztattuk a hangszalagjainkat, az erjesztett szőlőlé is szépen fogyott, majd kisvártatva megérkezett a KIN kupa, idén egy helikopter hozta el hozzánk. Majd vissza a suliba, és mindenki a maga "HQ"-jába, ahol a csapat gyülekezik, tanácskozik, feladatokra készül. A verseny abból áll egyébként, hogy 24 órán keresztül minden órában 10 feladatot kap minden csapat, ezek bolondnál-bolondabbak melyeket elő kell adni a zsűrinek különböző helyszíneken, de főleg a nagyszínpadon. Jelmezeket kreálni, hülye táncokat, hülye színdarabokat, meg mindenfélét, amit csak az ember el tud képzelni. (Na ehhez viszont szükségeltetik nagyon fejlett képzelőerő :)) A verseny kezdetétől ment a rohangálás, feladatleadás, italbevitel, üvöltözés, éneklés, hülyéskedés ésatöbbi. Aztán 24 óra leteltével felvonultunk a jó öreg Kandó koli előtt, köszöntünk neki ahogy az kell, ez a része azért szomorú volt, mert mindenkinek hiányzott a hely. További örjöngés a koli lépcsőjén, kupa eredményhirdetés, mégtöbb örjöngés, főleg mikor békávé járat vonul el előttünk, mert akkor jön az "Ugrani fogsz!" ordítása. Kisvártatva betartjuk az ígéretünket, megérkezik egy 17-es villamos a megállóba, ezt hívjuk "Sárga Szöcskének", aztán hirtelen annyi diák préseli fel magát, amennyi csak belefér, néha egy kicsit több is... Aztán mindenki egyszerre ugrál, majd a villamos is elkezd ugráni. Majd elindul, és a híres sárga szöcske végigugrál egy megállót az örjöngő kandósokkal. Jó muri! Aztán visszaszambáztunk ismét a suliba, és kezdődtek a koncertek, és az egész éjszakán át tartó buli.
Kimerítő ez a KIN kupa, de egy kicsit mi csaltunk Andorral, mert hazamentünk 3-4 órát aludni, meg rendbeszedni magunkat. A kin végére befutott Lacim is, így volt igazán teljes a boldogságom. Kedvesem, néhány régi és megannyi új jóbarát, jó zene, jó borok, jó buli. Ilyenkor egy kicsit ismét gyerekek lehetünk, kergetőzhetünk, hülyeségeket ordibálhatunk, éltethetjük a csapatunkat, és egy időre átalakulhatunk egy csapat tagjává, egyenpóló, csapatkiáltások, csapaténekek, ezek az ember zakatoló agyát és stresszes idegrendszerét egy kicsit kikapcsolják, és már csak azzal kell törődni, hogy ez így is maradjon a móka végéig. Igen, el vagyok maradva a szakdolgozatommal, de arra az időre még ezt is elfelejtettem. Na meg a munkakeresést, a közeledő államvizsgát, a családi gondokat... Egy jópár órára ezek eltűntek. A vasárnap hajnali hazamenetel volt a legnehezebb része: fáradtság, hideg, fájó testrészek, borgőzös fej... De azért hazaértünk és aludtunk egy hatalmasat. Ma délután pedig Andorral kifeküdtünk a ház kertjébe, mert marha jó idő volt ehhez, és alkoholmentes (!) löttyöket iszogattunk, mert most az kellett... Regenerálódni, és pótolni azt a folyadékmennyiséget, amit a szervezet elvesztett. Remélem, holnap újult erővel fogok tudni szakdolgozatot írni, mert még van egy utolsó nagy hajrá, és pár nap múlva bizony pontot kell tegyek ennek a kötelezettségemnek a végére.