Hangulatjelentés

Be vagyok zsibbadva... Este is, reggel is, mitöbb: egész nap. Hiába tanulok szinte egész nap, hiába tanulok hajnalig, kevés. Az idő múltával egyre kevesebb. Kezdek belefáradni a harcba az idővel, és szépen-lassan elfogadni a múlását, az elégedetlenséget. Már magamat is nyugtatom, hogy elég lesz ennyi is, hiszen már egy ideje csak itthon "lopom a napot", és próbálom beletuszkolni a tudást illetve az információhalmazt a fejembe. Tegnap is úgy aludtam el, hogy haszontalannak éreztem a napot. Pedig segített Laci is, megértettem egy csomó mindent elektronikából. Mikor megértettem dolgokat, rájöttem, mennyire szerény a tudásom még, és mennyire esélytelen, hogy maradéktalanul felkészüljek ebből a tantárgyból. Ma a digitális technika a soros, úgy, hogy az elektrot nem fejeztem be, már valószínűleg nem is fogom...
A tanulás elején is sok volt, de akkor még láttam rá esélyt, hogy végigviszem, és a megszerzett tudás csak bíztatott, hogy menni fog. Aztán ahogy gyűltek az agyamban a hasznos-haszontalan információk, egyre inkább elbizonytalanodtam. Meg tudom én ezt csinálni? Bosszantanak azok a zavaró tényezők, azok a "paraelemek", amikről már csak babonából nem merek írni. Körvonalazva csak annyi, hogy míg mások nulláról indulnak államvizsgán, én talán mínusz x-ről. Ez van. Ezt kell elfogadjam, ennek megfelelően kéne felkészülnöm/teljesítenem.
Általában csak lappang a félelmem, olykor előtör és kiborulok, de a lappangás közben csak a gyomrom furcsa fájdalma jelzi, hogy bajok vannak... Igen, félek...