2008. március 19., szerda

Juno


Nemrég láttam a Juno c. filmet, és tényleg jó kis mozit hoztak össze már megint. Pedig az utóbbi időben már kezdtem előjönni a "bezzeg a régi filmek..." - szöveggel, de az most tényleg beerősítettek ezek a filmiparban. Szóval itt van ez a film is. Nem azt mondom, hogy beleragad a néző a végén a moziülésbe, és zsibbadt aggyal jön ki a teremből, mert nem erről van itt szó. Egyszerűen szórakoztat, elmesél egy történetet, nem ítélkezik, nem zaklat fel, csak mesél. Persze van egy-két rész, ahol elszorult a szívem, és már-már elérzékenyültem rajta, de hogy őszinte legyek, annyira nem kerültek hozzám közel ezek a szereplők, vagy talán csak ez az élethelyzet. Viszont szeretnivaló mindegyik karakter külön-külön is. Egy kicsit talán mindegyik defektes, vagy van valami kattanása, de kinek nincs? Mondhatnánk, hogy tökéletes, mint a filmekben, de ez a film nem ezt akarja mutatni. A szereplők nagyon jók, ez az Ellen Page olyan zseniális, hogy ha még most, fiatal korában nem teszi tönkre a sztárság, akkor mérget veszek rá, hogy hallani fogunk még róla sokat. Michael Cera már más téma, hiszen a srácnak nem volt egy egetrengető kihívás eljátszani a karaktert, talán egy másik filmben ő is bizonyíthat. A mellékszereplők is nagyon rendben vannak, néhányuk nem is egy, igazán jó filmben bizonyította már a tehetségét, de ez a film most elsősorban nem róluk szólt.

Nincsenek megjegyzések:

Blogarchívum

Címkék