Találkozások napja

Reggel résztvettem egy állásbörzét megelőző előadáson, amit nagyon hasznosnak találtam, itt a hr-es előadó nem arra élezte ki a mondandóját, hogy riogasson mindenkit és még a maradék önbizalmát is elvegye az embereknek, inkább bíztatott bennünket és hasznos tanácsokat adott. Az előadás végén megmutattam neki az önéletrajzomat kérve, ha valamit korrigálni kell rajta, holnapig még megtehessem. Volt is néhány javítani való rajta, remélem ez majd jelenteni fog valamit, bár tudva azt, hogy csak néhány másodpercet foglalkoznak a hr-esek egy önéletrajzzal, ez nem olyan biztos. Ezután mentem is kinyomtatni sok példányba, hogy holnapra legyen mit osztogatni a standoknál. Az iskolában beszélgettem néhány évfolyamtársammal, olyanokkal is összefutottam, akiket lassan már egy éve nem is láttam. Aztán megirányoztam a Deák teret, ahol olcsón lehet határidőnaptárt és mappát meg ilyesmiket kapni. A buszmegállóban viszont összefutottam a konzulensemmel, akivel beszélgettem egy kellemeset, majd a bevásárlást megejtve éppen hazafelé indultam volna, mikor megint ismerős arcot fedeztem fel: egy 6 éve nem látott barátnőmet, Zsikét. Persze nagyon megváltozott, fekete haja most világosbarna lett, a kezén jeggyűrű és valljuk be, 6 év alatt sokat változik az ember. Volt tehát nagy öröm, mikor viszontláttuk egymást. Mivel egyikünk sem rohant sehova, beültünk egy kávézóba, és beszélgettünk egy hatalmasat. El is repült az idő, de remélem még viszontlátjuk egymást hamarosan.
Hazafelé menet már nagyon éber voltam, hátha felismerek még valami régi ismerőst, barátot, de sajnos mára több ilyen véletlen találkozás már nem jutott. Szeretem ezeket a pillanatokat. :)