Tegnap estét az Itacsban töltöttük. Danával talán most találkoztam egy ideig utoljára, bár nem hiszem, hogy ez az állapot végleges lesz. Az biztos, hogy a rodoszi útja előtt már nem fogom őt látni, utána meg már csak neten keresztül kommunikálunk, de amikor a Móricz-on elbúcsúztunk egymástól, nem éreztem azt a véglegességet, mint ilyenkor szokás, vagy amire számítottam. Pedig nagyon féltem a búcsúzástól, és csak egy átlagos búcsúzás lett belőle, mint bármikor, mikor együtt bulizunk, aztán egy pár nap múlva ismét látjuk egymást. Egy kicsit azért ott volt a gombóc a torkomban, de amint megvolt az integetés, és a busz elindult az éjszakába velem, hazafelé, valahogy átértékeltem ezt a búcsúzást, amiből majdnem könnyek lettek. Van oka, hogy nem éreztem véglegesnek, valahol belül érzem hogy még találkozni fogunk, és akkor a barátságunk nem csak neten, de személyesen is folytatódni fog. Úgy érzem vannak dolgok, amiknek nem vet véget a távolság, hiszen még a szerelemnek sem szükségszerűen vet véget, az igaz barátságnak meg pláne! Bizakodó vagyok, mert ritkán hallgatok a megérzésemre, de most igen. Remélem igazam lesz, szóval nem lesz itt "Ég veled Dana!", csak "Érezd jól magad Rodoszon!". :) Persze hogy önző módon egy kicsit fáj a szívem hogy itthagy a legkedvesebb barátnőm, de valahogy büszke is vagyok rá, hogy milyen jól boldogul az életben.
Na jó, mielőtt mégjobban elérzékenyülnék, más téma: vasárnap reggelre jól kialudtam magam, így fel se tűnt az óraátállítás igazán. Majd jött Lacinak egy sms egy angol kollégájától, hogy menjünk sörözni a Crazy Caffe-ba. Kisvártatva el is indultunk, és egy kellemes estét töltöttünk ott, én néhány rozé és egy tenger gyümölcse leves társaságában, és csak füleltem, hogy mindent megértsek, ami elhangzik az este alatt. Nem is kicsit kell még csiszoljak az angol tudásomon. Lényegében az alapvető beszédtémákkal van gondom, mint például a gasztronómia. Régen volt már, hogy olyan szavakba ütközzek, amit még sohasem hallottam. Laci amerikai kollégájánál még betudtam a szlengnek, de ezeket a kifejezéseket tisztán hallottam, csak nem értettem. Na sebaj, majd gyakorlok. :) Furcsa volt egy ilyen görbe estét csapni vasárnap végére, hiszen holnap Lacinak munka, nekem meg a szakdolgozat pötyögése, ami már-már égető probléma, hiszen telik az idő, a dolgozat megírása meg még mindig várat magára. A Pató Pál Úr hozzáállásom meg cseppet sem segít a dolgon, így mikor szorul a hurok, összekapom magam egy kicsit, és a stresszhatás alatt a felturbózott adrenalinszint segít a munkában. Link vagyok. Ez szomorú.
Most viszont bedobom a szunyát, mert már nem is vasárnap, hanem hétfő van, kevés alvás lesz ebből.
Na jó, mielőtt mégjobban elérzékenyülnék, más téma: vasárnap reggelre jól kialudtam magam, így fel se tűnt az óraátállítás igazán. Majd jött Lacinak egy sms egy angol kollégájától, hogy menjünk sörözni a Crazy Caffe-ba. Kisvártatva el is indultunk, és egy kellemes estét töltöttünk ott, én néhány rozé és egy tenger gyümölcse leves társaságában, és csak füleltem, hogy mindent megértsek, ami elhangzik az este alatt. Nem is kicsit kell még csiszoljak az angol tudásomon. Lényegében az alapvető beszédtémákkal van gondom, mint például a gasztronómia. Régen volt már, hogy olyan szavakba ütközzek, amit még sohasem hallottam. Laci amerikai kollégájánál még betudtam a szlengnek, de ezeket a kifejezéseket tisztán hallottam, csak nem értettem. Na sebaj, majd gyakorlok. :) Furcsa volt egy ilyen görbe estét csapni vasárnap végére, hiszen holnap Lacinak munka, nekem meg a szakdolgozat pötyögése, ami már-már égető probléma, hiszen telik az idő, a dolgozat megírása meg még mindig várat magára. A Pató Pál Úr hozzáállásom meg cseppet sem segít a dolgon, így mikor szorul a hurok, összekapom magam egy kicsit, és a stresszhatás alatt a felturbózott adrenalinszint segít a munkában. Link vagyok. Ez szomorú.
Most viszont bedobom a szunyát, mert már nem is vasárnap, hanem hétfő van, kevés alvás lesz ebből.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése