2008. március 6., csütörtök

Átgondolom, és majd...

Vannak dolgok, pillanatok, érzések, amiket csak úgy hirtelen felindulásból nem írhat le / mondhat el az ember. Most így vagyok én is. Egy kicsit összeszedem a gondolataimat, mert annyi jó és rossz ért a mai nap folymán, hogy hiba lenne hirtelen leírni. Majd holnap...
Viszont kaptam egy számomra nagyon-nagyon kedves embertől, a volt magyar Tanárnőmtől egy ppt-t, amit sajnos most nem csatolhatok a blogomba, mert a technika nem engedi, de felvidított, és ezúton köszönöm neki! Megint egy olyan labilis érzelmi állapotomban talált meg a kedvessége és a pozitív üzenete, ami egy kicsit kizökkentett a reális valómból. Szóval nagyon hálás vagyok neki, hogy mosolyt csalt az arcomra, ezután a nehéz nap után. Ez a legjobb gyógyszer. :) :) :)
A másik hálával Dana barátnőmnek tartozom, hogy mellettem volt a mai nap, de erről majd holnap...

Nincsenek megjegyzések:

Blogarchívum

Címkék