Állásbörze

Ezen is túl vagyok. Kissé fárasztó volt, hogy őszinte legyek... A kezdés nagyon jól sikerült, ugyanis elmentem grafológiai elemzésre. Még indulás előtt teleírtam egy oldalt, hogy aztán azt lehessen elemezgetni. Szerintem az első lehettem aznap, akinek megcsinálták az elemzést, így jó sok időt tötöttem ott, aminek nagyon örülök. Egy nagyon barátságos, és profi grafológusnőt fogtam ki, aki valóban mindent kiolvasott az írásomból. Ezeket a dolgokat most nem taglalnám, voltak viszont amik még engem is megleptek, és be kellett lássam, hogy igaza van. Összességében nagyon sok jót mondott rólam, illetve szerintem izgalmasnak találta az írásomat. Bár lehet hogy egy profi grafológus el tud már vonatkoztatni az írások milyenségétől, és egyformán értékeli őket. Én mindenesetre nagyon oda tudok lenni egy izgalmas írásért, bár nem is vagyok profi grafológus, mitöbb, még hobbi szinten sem űzöm igazán. Tetszett, ahogy vizsgálta az írást, a papír felületét, a hátoldalát, láttam ahogy a vonalakat nézte, és szerintem bele se olvasott valójában, mi a tartalma az írásnak. Szóval egy nagyon pozitív élmény volt, bár egy kicsit irígykedtem is, milyen jó lehet grafológusnak lenni, én meg itt vagyok egy átkozott állásbörzén, és probálom elhitetni a nagyvilággal, hogy magabiztos vagyok, és egy tökéletes menedzserjelölt. Nos, a végén már majdnem én is elhittem magamról.
Annyiszor kellett elhadarnom a "műszaki menedzser szakra járok, projektmenezser szakirányra és szeretnék érdeklődni, milyen lehetőségek vannak az Önök cégénél". Persze ezt mindig egy kis árnyalatnyi különbséggel, a végén már csak azért, hogy ne unjam el magam. Annyi hr-essel beszéltem, annyi céginfót kaptam, annyi szemkontaktust tartottam és annyit mosolyogtam, hogy bevallom őszintén: a végére már csak egy jó puha ágyra vágytam, görnyedt testtartásra és ellazult arcizmokra. Összességében vegyes érzelmeim vannak. Volt ott sok IT-s cég, ahol az informatikára épül minden. Még hozzájuk is beadtam az önéletrajzomat. Pedig valóban semmi közöm a kockuláshoz, ha erről beszélnek a barátok, egyszerűen elalszok. Felvillant az agyamban, mi lesz, ha egyszer én is ilyen témákkal fogok nyomulni? Jajjj. Aztán volt a sok értékesítési állás, meg persze a rengeteg mérnököknek való dolog, ami már tényleg nem rám tartozik. Azt hirdetik: találja meg álmai állását! Nos, az álmaim állása azt hiszem megvan már, illetve erőteljesen körvonalazódik: a fejemben. Hogy milyen lesz az első munkám? Valami furcsa női megérzés lehet ez, de szinte minden porcikám érzi, hogy nagyon távol lesz az "álmaim állása" kategóriától. Bárcsak azt dolgozhatnám, amit szeretek! Bárcsak nem kéne mást játszanom, nem kéne... hogy is mondta a Pretty Woman-ben Edward?... Nem kéne "kurválkodnom a pénztért". Bocs a ronda kifejezésért, de világosan emlékszem Kern András szinkronhangjára, mikor ezzel a kifejezéssel élt, szóval csak idéztem. :D És félreértés ne essék, nem a szó szoros értelemben vett dologra gondolok itt, mint Vivien a filmben. Inkább mint Edward. Az a helyzet, hogy a pénzért, a megélhetésért eljátszom azt, hogy ez is - az is érdekel, jó leszek benne, megtanulom, és elképzelhető, hogy ezek a dolgok össze is jönnek. De miért van az, hogy vannak emberek, akiknek csak úgy megadatik, hogy azt csinálják, amit szeretnek, amik ők maguk. Na jó, nem siránkozok többet, azt hiszem még mindig a könyvelés a mumus nálam, szóval lehet, hogy még élvezni is fogom ezt a menedzserkedést. Csak kelljek egy cégnek! Csak jussak át azokon a rostákon, amik inkább ahhoz hasonlítanak, mikor az eladó lovaknak megnézik a fogait. Főleg ezek az un. Értékelési Központok, ahol még produkáltatják is az embert. Na jó, persze nem "vesznek" meg ők sem akármilyen "lovat". Ez van. Árucikk lettem, mint sok-sok és még annál is több álláskereső sorstársam. Talán, ha ügyes leszek, pár év múlva már csak nevetni fogok ezeken a sorokon, és összejön az a rutin, az a hozzáállás, amitől könnyebb lesz, vagy csak kevésbé ilyen kilátástalan. Vajon mindenki ezt érzi? Mindenki ennyire bizonytalan? Azt mondta nekem ez a grafológus, hogy a menedzseri pozíció pont passzol a személyiségemhez. Jól hangzik. Csak hinnem kéne benne, illetve valahogy el kell hitessem ezt a hr-esekkel is.
Holnap lesz is rá alkalmam. Bár a dolog egy bizonyos "adatbázis munkatárs" pozíció, azt hiszem nem fogok túl sok embert látni a munkám során, ha összejön. Bár ki tudja. Hiszen még csak az álláskeresés elején járok. Most mindjárt utánanézek ennek, meg még sok másnak is, mind például az asztalon várakozó milliónyi csodaszép kivitelezésű prospektusnak, ahol mindenki a leendő "álmaim munkáját" hirdeti. Azt hiszem, az elkövetkező időszakban lesz néhány interjúm, mire megtalálom a hőn áhított munkát. Hogy az majd kiérdemli-e az "álmaim" jelzőt, majd meglátjuk...