Imádom azokat a hétvégéket, mikor szinte semmi dolgom nincsen, vagy egyszerűen csak kirekesztem a hétvégékből a teendőket, és elhatározom hogy nem fogja zavarni a pihenést a tudat: lenne mit dolgozzak/tanuljak egyszóval a kötelességek. Ennek egyenes következménye az, hogy ezek a kötelezettségek patópálurasan elhalasztódnak későbbre. Nem bánom. Most éppen nem.
Addig alszom, amíg akarok, akár délután is. És a semmittevést nagyon élvezem. Csak úgy lógni itthon, beszélgetni vagy filmet nézni Lacival, és egyszerűen csak élvezni, hogy nincs semmi, amit tennünk kell(!), nincsenek időkorlátok, nincs készülődés, egyszerűen csak vagyunk. Élünk.
Persze imádom a péntek és/vagy szombat esti baráti összeröffenéseket is. Valahogy mindig összejön, hogy egy-két-sok barátunk átjön hozzánk, és elfogy pár üveg bor ilyenkor. Ezen a pénteken is összejött egy jó kis társaság, az eddigiektől egészen különböző. Volt néhány régi jóbarát is szerencsére, Andor, Kriszti, aztán Laci jóbarátja Csiga és barátnője. Jól sikerült az este. Kell az ilyen néha. Lélekben szerintem Dana is itt volt, legalábbis sokat gondoltam rá, talán csak azért is itt volt, mert épp csuklott Görögországban, és biztosan megérezte, hogy én emlegetem.
Egy kis frissítés: Az imént beszéltünk Danával telefonon. Épp szabadnapja van, és a strandról beszélt velünk mobilon cirka másfél órát. Nagyon-nagyon hiányzik ez a csajszi! :( Jó volt így egy kicsit feleleveníteni az érzést, milyen jó volt ökörködni régen. Szóval örültünk, hogy hallottuk a hangját, és nem csak neten értesülünk a kinti életéről. Azért az se semmi, hogy blogon elmeséli a sztorikat, jó, hogy van egy ilyen lehetőség is. Bár nem tudom, hogy ha a helyében lennék, tudnám-e vezetni ezt a naplót, hiszen szegénynek alig van szabadideje.
Már várom a jövő hetet, hogy újra beszélhessünk, remélem összejön megint a dolog. Addig is: Kitartás Dana!
Addig alszom, amíg akarok, akár délután is. És a semmittevést nagyon élvezem. Csak úgy lógni itthon, beszélgetni vagy filmet nézni Lacival, és egyszerűen csak élvezni, hogy nincs semmi, amit tennünk kell(!), nincsenek időkorlátok, nincs készülődés, egyszerűen csak vagyunk. Élünk.
Persze imádom a péntek és/vagy szombat esti baráti összeröffenéseket is. Valahogy mindig összejön, hogy egy-két-sok barátunk átjön hozzánk, és elfogy pár üveg bor ilyenkor. Ezen a pénteken is összejött egy jó kis társaság, az eddigiektől egészen különböző. Volt néhány régi jóbarát is szerencsére, Andor, Kriszti, aztán Laci jóbarátja Csiga és barátnője. Jól sikerült az este. Kell az ilyen néha. Lélekben szerintem Dana is itt volt, legalábbis sokat gondoltam rá, talán csak azért is itt volt, mert épp csuklott Görögországban, és biztosan megérezte, hogy én emlegetem.
Egy kis frissítés: Az imént beszéltünk Danával telefonon. Épp szabadnapja van, és a strandról beszélt velünk mobilon cirka másfél órát. Nagyon-nagyon hiányzik ez a csajszi! :( Jó volt így egy kicsit feleleveníteni az érzést, milyen jó volt ökörködni régen. Szóval örültünk, hogy hallottuk a hangját, és nem csak neten értesülünk a kinti életéről. Azért az se semmi, hogy blogon elmeséli a sztorikat, jó, hogy van egy ilyen lehetőség is. Bár nem tudom, hogy ha a helyében lennék, tudnám-e vezetni ezt a naplót, hiszen szegénynek alig van szabadideje.
Már várom a jövő hetet, hogy újra beszélhessünk, remélem összejön megint a dolog. Addig is: Kitartás Dana!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése