Rossz pillanatok

Utálom az érzést. Amikor rámtör a rossz hangulat, észrevétlenül, minden előjel nélkül. Pedig jó nap volt a mai. A hosszú hétvége alkalmával Lacival, Ádámmal, Eszterrel és a pici lányukkal Timivel, kimentünk Budaörsre egyet szalonnát sütni. Jó idő volt és a hangulat is fantasztikus. Azt hiszem, mindenkinek jót tett egy kis friss levegő és pihi. Aztán most estére rámjött ez a hülyeség. Mikor marhaságokon járatom az eszem, mikor mindenben bizonytalan vagyok, elsősorban magamban, mikor egy fél szóval is meg lehet bántani. Ilyenkor illik rám a leginkább a hisztis p*csa jelző. A legrosszabb érzés, mikor erre még rá is döbbenek. Bosszantó és irritáló lehetek ilyenkor. Még én is rosszul érzem magam a bőrömben, a körülöttem lévők meg sikítva menekülhetnek. Ilyenkor általában Laci szenved mellettem, azt hiszem jól bírja. :) Ez az én nagy szerencsém. Tudom hogy véget ér ez a hülye érzés is, alszom rá egyet, és minden jobb lesz. Ilyenkor minden szürke, de valójában csak én látom így, és erre legkésőbb akkor jövök rá, mikor ismét minden színes lesz. Szóval most hiszti van és szomorkodás. Erre az érzésre most kár is több szót pazaroljak.
Holnap, ha minden jól megy, megyünk vidámparkba. Nem tudom, voltam-e egyáltalán a budapestiben. Szerintem nem, amennyire emlékszem. Szóval holnap vidámság lesz ezerrel. Most pedig alvás... Jóccakát!