Az Utóirat: Szeretlek című könyvről, már írtam egy bejegyzést, nagyon elnyerte a tetszésemet, és már régóta fontolgatom, hogy megnézzem a filmet is. Megvolt. Kár érte...
Azt gondoltam, hogy a vizsga után (még a bizonyos BBB buli előtt) jó lesz ez a film, bár maga a könyv elég szomorú volt, de egy kis romantikus szösszenet mindig jót tesz a lelkemnek. Ez most nem tett jót. Nagyon gondolkoztam rajta, hogy félbehagyom a filmet, pedig nem szokásom. Kínlódtam rajta. Szerintem a két forgatókönyv író férfiember (Richard LaGravenese , Steven Rogers ) arra se vette a fáradtságot, hogy legalább elolvassa a könyvet, amiből filmet dolgoz fel. A rendező Richard LaGravenese meg mégkevésbé. Vagy csak elolvasták, nem tetszett nekik igazán, és gondolták, hogy csinálnak valami teljesen mást belőle. Talán egy szót le váltottak az írónővel: Cecelia Ahern-nel, aki valami teljesen mást akart mondani a könyvével az olvasónak.
A sztori lényegben arról szólt a könyvben, hogy a harmincas éveiben járó Hollynak meghal a férje rákban, és halála előtt még titokban megír néhány levelet a feleségének, amikhez meghagyja, hogy csak minden hónap végén bonthat fel egyet. Ezekben a levelekben utasításokat ad a nőnek, amikkel végülis próbálja a halála után segíteni feleségét, hogy talpra álljon. Röviden, dióhéjban ennyi.
Aztán jött ez a förtelem, a film. Lehet, hogy egy sablonos romantikus mozinak elment volna, ha nem olvastam volna a könyvet előtte. A filmben ezek a levelek mind egytől-egyig arra irányultak, hogy a nő minél tovább emlékezzen az elhunyt férjére, és hogy minnél nehezebb legyen elengednie őt. :S Például: a könyvben Hollyt és a barátnőit befizette egy tengerparti nyaralásra, hogy kipihenje magát Holly és élvezze az életet. Ezzel ellentétben a filmben az utazást a férj a szülőfalujába szerezte, ahol még a kedvenc kocsmájába is meginvitálta a levélben a lányokat. Ahol mellesleg összefutott Holly (Hilary Swank) egy pasassal, akivel még azon az éjszakán ágybabújt, és legnagyobb megrökönyödésére a férje legjobb barátja volt. Pfff. :S
Morbid volt az is, ahogy hurcolászta a csaj megboldogult férjét egy egy urnában, ami egy általa készített fekete, ezüst szegecsekkel kirakott dobozban volt. Nem tudom, hogy tényleg képes-e erre egy gyászoló... Lehet... Úgyhogy ez egy olyan valami volt a filmben, amin valahogy próbáltam túltenni magam.
Ott volt még a másik férfi, az a bizonyos Daniel, akit egy bulin ismert meg. Totál kiakadtam, mikor a csaj fejére olvasta, pusztán féltékenységből, hogy mennyire zavarja, hogy állandóan Geryről, a férjéről beszél, pláne, mikor egyszer véletlenül úgy is szólítja. :S Marha fair dolog ítélkezni egy megözvegyült nő felett. Milyen alapon gondolta a pasi, hogy labdába rúghat Hollynál, amíg az gyászol?! Én speciel leüvöltöttem volna a haját a fejéről, és nem kezdek mentegetőzni neki, pláne ha semmi közöm a muksóhoz. Elvileg Hollynak sem volt.
Holly családja is igen más képet fest a könyvben és a filmben. A könyvben nagy családja volt, egy szerető anyával és apával, egy deviáns öccsel és húggal, és egy antiszociális és okoskodó báttyal. A család különböző szintű és formájú törödése, a szeretet megnyilvánulásai nagyon szépen lettek ábrázolva a könyvben. A filmben maradt a deviáns hugi és egy utálatos anya, aki ahelyett, hogy vígasztalta volna lányát a gyászban, inkább fejére olvasta hibáit és azzal volt elfoglalva, milyen rohadt sivár az élete, amiért a férje, azaz Holly apja elhagyta őt. Mivel meg volt róla győződve, hogy Gery is hasonló lesz az ő férjéhez, így Geryt sem szívlelte, amíg élt. Bár halála után sem volt túl meggyőző ezügyben, miért is lett volna ezek után...
Holly barátnői meg kimondottan rosszul sikerült karakterek lettek, minden, ami lejött belőlük a vászonról: hogy képmutató, önző p'csák. Pedig a könyv nem ezt akarja mondani. A könyben egyszerűen arról van szó, hogy az élet megy tovább mindenkinek, a törődés azért még megmarad a barátnőknél, de nekik is van életük: az egyikük gyereket vár, a másikuk meg éppen férjhez megy.
Az egész filmben szerintem csak Gerard Butler ért valamit, aki a leginkább hasonlított a könyvbeli szerepére, Geryre. Ez nem volt nehéz, tekintve a többieket, bár itt is volt egy-két nem lehanyagolható különbség. A legrosszabb választás talán az anyát alakító Kathy Bates volt. Egyébként minden elismerésem a színésznőé, nagyon kedvelem a játékát úgy általában, csak itt most maga a karaktere lett nagyon rosszul kitalálva. Ezt a típust egyébként Kathy kisujjból kirázza, nem is egy ilyen alakítása volt. De miért akartak Holly anyjából egy hárpiát csinálni?!
Hogy végre befejezzem a panaszkodásomat és siralmaimat erről a filmről, csak még annyit, hogy nem értem, miért nem lehet egy jó könyvet úgy feldolgozni, ahogy van. Nem megváltoztatni az elejét, végét vagy a közepét, neaggyisten az egész könyvet. Akkor miért nem csinálnak egy új filmet? Vagy az már ötletlopás lenne? Ott van például Ira Levin - Rosemary gyereke, amit normálisan feldolgoztak. Jah, hogy az Roman Polanski film...?! Lehet, hogy ő nem véletlenül nem ferdítette el a könyvet azzal a bizonyos rendezői-művészi szabadsággal, talán rájött, hogy nem az a dolga, hanem hogy egyszerűen filmre vigyen egy nagyszerű alkotást a legjobb színészekkel és a legjobb rendezéssel.
Szerintem itt a P.S. I Love You-ban annyi történt, hogy szegény írónő örült neki, hogy ezzel is hírnevet kap, ha más nem, a könyve. Biztos vagyok benne, hogy maga a film nagyobb szenvedéseket okozott neki, mindt szegény nézőknek, akik olvasták a könyvet, hiszen neki végülis úgy tették tönkre a munkáját, ahogy egy szőke nő a vasgolyót. Kár érte...
Azt gondoltam, hogy a vizsga után (még a bizonyos BBB buli előtt) jó lesz ez a film, bár maga a könyv elég szomorú volt, de egy kis romantikus szösszenet mindig jót tesz a lelkemnek. Ez most nem tett jót. Nagyon gondolkoztam rajta, hogy félbehagyom a filmet, pedig nem szokásom. Kínlódtam rajta. Szerintem a két forgatókönyv író férfiember (Richard LaGravenese , Steven Rogers ) arra se vette a fáradtságot, hogy legalább elolvassa a könyvet, amiből filmet dolgoz fel. A rendező Richard LaGravenese meg mégkevésbé. Vagy csak elolvasták, nem tetszett nekik igazán, és gondolták, hogy csinálnak valami teljesen mást belőle. Talán egy szót le váltottak az írónővel: Cecelia Ahern-nel, aki valami teljesen mást akart mondani a könyvével az olvasónak.
A sztori lényegben arról szólt a könyvben, hogy a harmincas éveiben járó Hollynak meghal a férje rákban, és halála előtt még titokban megír néhány levelet a feleségének, amikhez meghagyja, hogy csak minden hónap végén bonthat fel egyet. Ezekben a levelekben utasításokat ad a nőnek, amikkel végülis próbálja a halála után segíteni feleségét, hogy talpra álljon. Röviden, dióhéjban ennyi.
Aztán jött ez a förtelem, a film. Lehet, hogy egy sablonos romantikus mozinak elment volna, ha nem olvastam volna a könyvet előtte. A filmben ezek a levelek mind egytől-egyig arra irányultak, hogy a nő minél tovább emlékezzen az elhunyt férjére, és hogy minnél nehezebb legyen elengednie őt. :S Például: a könyvben Hollyt és a barátnőit befizette egy tengerparti nyaralásra, hogy kipihenje magát Holly és élvezze az életet. Ezzel ellentétben a filmben az utazást a férj a szülőfalujába szerezte, ahol még a kedvenc kocsmájába is meginvitálta a levélben a lányokat. Ahol mellesleg összefutott Holly (Hilary Swank) egy pasassal, akivel még azon az éjszakán ágybabújt, és legnagyobb megrökönyödésére a férje legjobb barátja volt. Pfff. :S
Morbid volt az is, ahogy hurcolászta a csaj megboldogult férjét egy egy urnában, ami egy általa készített fekete, ezüst szegecsekkel kirakott dobozban volt. Nem tudom, hogy tényleg képes-e erre egy gyászoló... Lehet... Úgyhogy ez egy olyan valami volt a filmben, amin valahogy próbáltam túltenni magam.
Ott volt még a másik férfi, az a bizonyos Daniel, akit egy bulin ismert meg. Totál kiakadtam, mikor a csaj fejére olvasta, pusztán féltékenységből, hogy mennyire zavarja, hogy állandóan Geryről, a férjéről beszél, pláne, mikor egyszer véletlenül úgy is szólítja. :S Marha fair dolog ítélkezni egy megözvegyült nő felett. Milyen alapon gondolta a pasi, hogy labdába rúghat Hollynál, amíg az gyászol?! Én speciel leüvöltöttem volna a haját a fejéről, és nem kezdek mentegetőzni neki, pláne ha semmi közöm a muksóhoz. Elvileg Hollynak sem volt.
Holly családja is igen más képet fest a könyvben és a filmben. A könyvben nagy családja volt, egy szerető anyával és apával, egy deviáns öccsel és húggal, és egy antiszociális és okoskodó báttyal. A család különböző szintű és formájú törödése, a szeretet megnyilvánulásai nagyon szépen lettek ábrázolva a könyvben. A filmben maradt a deviáns hugi és egy utálatos anya, aki ahelyett, hogy vígasztalta volna lányát a gyászban, inkább fejére olvasta hibáit és azzal volt elfoglalva, milyen rohadt sivár az élete, amiért a férje, azaz Holly apja elhagyta őt. Mivel meg volt róla győződve, hogy Gery is hasonló lesz az ő férjéhez, így Geryt sem szívlelte, amíg élt. Bár halála után sem volt túl meggyőző ezügyben, miért is lett volna ezek után...
Holly barátnői meg kimondottan rosszul sikerült karakterek lettek, minden, ami lejött belőlük a vászonról: hogy képmutató, önző p'csák. Pedig a könyv nem ezt akarja mondani. A könyben egyszerűen arról van szó, hogy az élet megy tovább mindenkinek, a törődés azért még megmarad a barátnőknél, de nekik is van életük: az egyikük gyereket vár, a másikuk meg éppen férjhez megy.
Az egész filmben szerintem csak Gerard Butler ért valamit, aki a leginkább hasonlított a könyvbeli szerepére, Geryre. Ez nem volt nehéz, tekintve a többieket, bár itt is volt egy-két nem lehanyagolható különbség. A legrosszabb választás talán az anyát alakító Kathy Bates volt. Egyébként minden elismerésem a színésznőé, nagyon kedvelem a játékát úgy általában, csak itt most maga a karaktere lett nagyon rosszul kitalálva. Ezt a típust egyébként Kathy kisujjból kirázza, nem is egy ilyen alakítása volt. De miért akartak Holly anyjából egy hárpiát csinálni?!
Hogy végre befejezzem a panaszkodásomat és siralmaimat erről a filmről, csak még annyit, hogy nem értem, miért nem lehet egy jó könyvet úgy feldolgozni, ahogy van. Nem megváltoztatni az elejét, végét vagy a közepét, neaggyisten az egész könyvet. Akkor miért nem csinálnak egy új filmet? Vagy az már ötletlopás lenne? Ott van például Ira Levin - Rosemary gyereke, amit normálisan feldolgoztak. Jah, hogy az Roman Polanski film...?! Lehet, hogy ő nem véletlenül nem ferdítette el a könyvet azzal a bizonyos rendezői-művészi szabadsággal, talán rájött, hogy nem az a dolga, hanem hogy egyszerűen filmre vigyen egy nagyszerű alkotást a legjobb színészekkel és a legjobb rendezéssel.
Szerintem itt a P.S. I Love You-ban annyi történt, hogy szegény írónő örült neki, hogy ezzel is hírnevet kap, ha más nem, a könyve. Biztos vagyok benne, hogy maga a film nagyobb szenvedéseket okozott neki, mindt szegény nézőknek, akik olvasták a könyvet, hiszen neki végülis úgy tették tönkre a munkáját, ahogy egy szőke nő a vasgolyót. Kár érte...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése