Hú, egy kicsit ideges vagyok. Hamarosan indulok melóba, megírni azt a tesztet, ami lezárja az elméleti betanulást. Itt a már sokszor említett 90%-ot kell elérni. Ez egészen kicsit frusztrált csak idáig, nem is nagyon realizálódott bennem még tegnap se, hogy közel tökéletesre kéne tudjam az anyagot, hogy a stressz miatti hibalehetőséget figyelembe véve elérjem a hőn áhított eredményt.
Furcsa mód tegnap sem voltam ideges. Reggeltől estig tanultam, aztán még hajnalban is felkeltem tanulni, de nem voltam stresszes. Bosszantott is, hogy itt a nyakamon a vizsga, és alig veszem komolyan lélekben a dolgot. A tegnapi nap végére kicsit úgy éreztem, mintha egész nap csak nézegettem volna az anyagot, de nem rögzült volna semmi. Lehet, hogy így történt. Nemrég hagytam abba a tanulást/szenvedést mert mostanra érkezett meg a pararoham. Felmértem a tudásomat nagyjából, és nagyon elbizonytalanodtam. Talán ott és akkor előjön az a sok hablaty, amit idáig sasoltam, talán mégis rögzítette az agyam, csak majd a megfelelő időben hívja majd elő. Talán nem. Talán még a maradékot is összekutyulom. :S Bevallom, hiába van ennek is nagy tétje, de közel sem izgulok/aggódom annyira, mint az ominózus utolsó számvitel vizsgámon. Na az volt a durva. Szóval csak visszaemlékezem rá, és rádöbbenek mennyire nyugodt vagyok most. Akkor irtózatos megabrutál mértéktelenül hatalmas para volt, most meg csak: "para van". Hm... Így könnyebb. Na megyek, és járatom ezt a gondolatot az agyamban, csak hogy megnyugodjak. :)
Furcsa mód tegnap sem voltam ideges. Reggeltől estig tanultam, aztán még hajnalban is felkeltem tanulni, de nem voltam stresszes. Bosszantott is, hogy itt a nyakamon a vizsga, és alig veszem komolyan lélekben a dolgot. A tegnapi nap végére kicsit úgy éreztem, mintha egész nap csak nézegettem volna az anyagot, de nem rögzült volna semmi. Lehet, hogy így történt. Nemrég hagytam abba a tanulást/szenvedést mert mostanra érkezett meg a pararoham. Felmértem a tudásomat nagyjából, és nagyon elbizonytalanodtam. Talán ott és akkor előjön az a sok hablaty, amit idáig sasoltam, talán mégis rögzítette az agyam, csak majd a megfelelő időben hívja majd elő. Talán nem. Talán még a maradékot is összekutyulom. :S Bevallom, hiába van ennek is nagy tétje, de közel sem izgulok/aggódom annyira, mint az ominózus utolsó számvitel vizsgámon. Na az volt a durva. Szóval csak visszaemlékezem rá, és rádöbbenek mennyire nyugodt vagyok most. Akkor irtózatos megabrutál mértéktelenül hatalmas para volt, most meg csak: "para van". Hm... Így könnyebb. Na megyek, és járatom ezt a gondolatot az agyamban, csak hogy megnyugodjak. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése