Most kelt fel a Nap, meg én is vele együtt. Néhány napja először vagyok egy kicsit egyedül a gépemmel lelkiismeretfurdalás nélkül. Az eddigi napok a tanulásról szóltak. Nagyjából... Na de előrerohantam.
Az első tesztem a melóhelyen nem sikerült. Hiába vígasztaltak vele, hogy csak néhány százalékkal csúsztam el, nem tett boldoggá a gondolat, hogy keddig ismét tanulhatok. :S A többieket sem a csapatból, ugyanis rajtam kívül még 11-en készülhettek a pótvizsgára. Szóval össze-vissza 2 fő ment át a 14-ből. Ez a statisztika egy kicsit megnyugtat abból a szempontból, hogy nem biztos, hogy a mi készülékünkben van a hiba... Azért még aznap tartottunk egy bulit, BBB néven, ezt a nevet másik kedves majdnem-kolléganőm találta ki. Jelentése: "Bukott Bankárok Bulija". Jó hangulatban, pláne hogy itt volt egy másikunk, aki viszont azon két fő egyike volt, akinek összejött.
Másnap reggelre a buliban résztvevők kissé dehidratáltan ébredtek, és néhányunknak az a zseniális ötlete támadt, hogy menjünk el piknikezni. Négyen neki is vágtunk a pilisborosjenői kiruccanásunknak. Gyönyörű helyre érkeztünk a sárga busszal, egy kis gyalogút követte a zötykölődést, és odaértünk a tökéletes piknikező helyre. Csodálatos volt a kilátás, a fenyőfák nyújtották az árnyékot nekünk, a sűrű fű pedig a kényelmünket a pokrócon. Miután megérkeztünk, jól megkajáltunk, aztán Andorral elhatároztuk, hogy kutyaharapást szőrével alapon megbontunk 1-2 bort. Jót tett. Hamarosan szinte mindenki bedobta a szunyát, Krisztit kivéve, aki a tanulásba temetkezett. Engem is vártak a munkahelyi tanulnivalók: otthon. Nem frusztrált a dolog, mert már nagyon megcsömöllöttem tőle ezalatt a 3 hét alatt. A szombatunk tehát pihenéssel telt, amit nagyon nem bántam meg.
Vasárnap már reggel elkezdtem volna terveim szerint tanulni, nos, ennek megvalósulása délutánra csúszott, abból is inkább aktív szenvedés lett, és beletörődés abba, hogy ezt bizony ismét bele kell gyömöszölni a fejembe.
Hétfőn megnézhettük az eredményeket, és egy harmadik szerencsés lánynak is sikerült átcsúszni, talált néhány pontot magának. :) Így eggyel kevesebben lettünk az ezt követő "brainstorming"-on, hogy ezzel a csodálatos managerszóval éljek. :S Legurítottunk néhány kávét, megtoldottuk megannyi cigivel, aztán jöhetett az ötletbörze, ki mit nem tudott, és a találgatás, mi lesz holnap a vizsgán, ami biztos hogy kérdés lesz. Ezután körülbelül annyira rámragadt a többiek frusztrációja is, hogy valóban elkezdtem izgulni a pótvizsga miatt. Ez a vizsgán mégjobban előjött, hiszen ott lebegett a szemem előtt, mekkora tétje van ennek. Ebből kifolyólag belebotlottam a saját hülyeségembe, amiről már azt hittem, régen megszabadultam tőle: az utolsó pár percben vettem észre egy, még kitöltetlen oldalt olyan kérdésekkel, amire még a választ is tudtam. Ekkor elővettem a legcsúnyább ámde leggyorsabb írásomat. Sikerült befejezzem. A beadás pillanatában pedig szembesültem azzal, hogy egy táblázat néhány elemét sem tölttem ki, pusztán figyelmetlenségből, hiszen ugyanazt kellett beléjük írni, mint a mellettük lévőbe, így viszont nem jár érte pont... Itt már nem is írásról beszélünk, hanem néhány olyan vonal kreálásáról, ami az adott szóra hasonlított. Sikerült.
Mint ahogy a vizsga is, ahogy az még aznap kiderült. Volt nagy öröm. Az első napom, behallgatással. Ugyanis a munka lényege: ügyfélszolgálat, ezt eddig is tudtam, mitöbb, csináltam már ilyet. Akkor sem volt a kedvenc munkám. Most se lesz az szerintem, ráadásul a felelősség százszor nagyobb, hiszen pénzzel dolgozunk.
Rájöttem, hogy pusztán az elméleti vizsgát tűztem ki célul, és az sikerült. Megvolt a sikerélmény, lehetett örömködni. Viszont eljött az ideje a felismerésnek, hogy most jön még csak a neheze, és hogy "Mineden kezdet nehéz...", hogy ilyen olcsó közhellyel éljek. Nem akarom abbahagyni azt, amit még el se kezdtem szinte. Itt az elején. Az nem én vagyok. Eddig mindig, mindent végigcsináltam, amibe belefogtam, most is az lesz, legalábbis erre törekszem. Csak az államvizsga akadálya tehet ennek keresztbe, hiszen most elsősorban az a fontos, és nem az állás. Ha nem megy a tanulás a munka mellett, vagy nem megy a munka a tanulás mellett, akkor nincs mit tenni. Viszont megpróbálok megfelelni, hiszen már 3 hete ezért küzdök.
Most viszont indulok, mert letelt a boldog szabadság ideje így hajnalok-hajnalán, mehetek dolgozni. Jó ezt így leírni. Bárcsak nagyobb örömmel töltene el az ottlét is és a jövő kevésbé lenne ilyen küzdelmekkel teli. Azt hiszem csak a kihívásoktól és az őket követő kudarcoktól rettegek. Biztosan lesz. Nem is egy. Na megyek. Szép napot mindenkinek!
Az első tesztem a melóhelyen nem sikerült. Hiába vígasztaltak vele, hogy csak néhány százalékkal csúsztam el, nem tett boldoggá a gondolat, hogy keddig ismét tanulhatok. :S A többieket sem a csapatból, ugyanis rajtam kívül még 11-en készülhettek a pótvizsgára. Szóval össze-vissza 2 fő ment át a 14-ből. Ez a statisztika egy kicsit megnyugtat abból a szempontból, hogy nem biztos, hogy a mi készülékünkben van a hiba... Azért még aznap tartottunk egy bulit, BBB néven, ezt a nevet másik kedves majdnem-kolléganőm találta ki. Jelentése: "Bukott Bankárok Bulija". Jó hangulatban, pláne hogy itt volt egy másikunk, aki viszont azon két fő egyike volt, akinek összejött.
Másnap reggelre a buliban résztvevők kissé dehidratáltan ébredtek, és néhányunknak az a zseniális ötlete támadt, hogy menjünk el piknikezni. Négyen neki is vágtunk a pilisborosjenői kiruccanásunknak. Gyönyörű helyre érkeztünk a sárga busszal, egy kis gyalogút követte a zötykölődést, és odaértünk a tökéletes piknikező helyre. Csodálatos volt a kilátás, a fenyőfák nyújtották az árnyékot nekünk, a sűrű fű pedig a kényelmünket a pokrócon. Miután megérkeztünk, jól megkajáltunk, aztán Andorral elhatároztuk, hogy kutyaharapást szőrével alapon megbontunk 1-2 bort. Jót tett. Hamarosan szinte mindenki bedobta a szunyát, Krisztit kivéve, aki a tanulásba temetkezett. Engem is vártak a munkahelyi tanulnivalók: otthon. Nem frusztrált a dolog, mert már nagyon megcsömöllöttem tőle ezalatt a 3 hét alatt. A szombatunk tehát pihenéssel telt, amit nagyon nem bántam meg.
Vasárnap már reggel elkezdtem volna terveim szerint tanulni, nos, ennek megvalósulása délutánra csúszott, abból is inkább aktív szenvedés lett, és beletörődés abba, hogy ezt bizony ismét bele kell gyömöszölni a fejembe.
Hétfőn megnézhettük az eredményeket, és egy harmadik szerencsés lánynak is sikerült átcsúszni, talált néhány pontot magának. :) Így eggyel kevesebben lettünk az ezt követő "brainstorming"-on, hogy ezzel a csodálatos managerszóval éljek. :S Legurítottunk néhány kávét, megtoldottuk megannyi cigivel, aztán jöhetett az ötletbörze, ki mit nem tudott, és a találgatás, mi lesz holnap a vizsgán, ami biztos hogy kérdés lesz. Ezután körülbelül annyira rámragadt a többiek frusztrációja is, hogy valóban elkezdtem izgulni a pótvizsga miatt. Ez a vizsgán mégjobban előjött, hiszen ott lebegett a szemem előtt, mekkora tétje van ennek. Ebből kifolyólag belebotlottam a saját hülyeségembe, amiről már azt hittem, régen megszabadultam tőle: az utolsó pár percben vettem észre egy, még kitöltetlen oldalt olyan kérdésekkel, amire még a választ is tudtam. Ekkor elővettem a legcsúnyább ámde leggyorsabb írásomat. Sikerült befejezzem. A beadás pillanatában pedig szembesültem azzal, hogy egy táblázat néhány elemét sem tölttem ki, pusztán figyelmetlenségből, hiszen ugyanazt kellett beléjük írni, mint a mellettük lévőbe, így viszont nem jár érte pont... Itt már nem is írásról beszélünk, hanem néhány olyan vonal kreálásáról, ami az adott szóra hasonlított. Sikerült.
Mint ahogy a vizsga is, ahogy az még aznap kiderült. Volt nagy öröm. Az első napom, behallgatással. Ugyanis a munka lényege: ügyfélszolgálat, ezt eddig is tudtam, mitöbb, csináltam már ilyet. Akkor sem volt a kedvenc munkám. Most se lesz az szerintem, ráadásul a felelősség százszor nagyobb, hiszen pénzzel dolgozunk.
Rájöttem, hogy pusztán az elméleti vizsgát tűztem ki célul, és az sikerült. Megvolt a sikerélmény, lehetett örömködni. Viszont eljött az ideje a felismerésnek, hogy most jön még csak a neheze, és hogy "Mineden kezdet nehéz...", hogy ilyen olcsó közhellyel éljek. Nem akarom abbahagyni azt, amit még el se kezdtem szinte. Itt az elején. Az nem én vagyok. Eddig mindig, mindent végigcsináltam, amibe belefogtam, most is az lesz, legalábbis erre törekszem. Csak az államvizsga akadálya tehet ennek keresztbe, hiszen most elsősorban az a fontos, és nem az állás. Ha nem megy a tanulás a munka mellett, vagy nem megy a munka a tanulás mellett, akkor nincs mit tenni. Viszont megpróbálok megfelelni, hiszen már 3 hete ezért küzdök.
Most viszont indulok, mert letelt a boldog szabadság ideje így hajnalok-hajnalán, mehetek dolgozni. Jó ezt így leírni. Bárcsak nagyobb örömmel töltene el az ottlét is és a jövő kevésbé lenne ilyen küzdelmekkel teli. Azt hiszem csak a kihívásoktól és az őket követő kudarcoktól rettegek. Biztosan lesz. Nem is egy. Na megyek. Szép napot mindenkinek!
2 megjegyzés:
NA! Gratula csajszi!
Én drukkoltam neked nagyon, hogy sikeráljon az a vacak 90%-os teszt!
:)
Kriszti
Köszi!!! Tündéri vagy! ;) :) *)
Megjegyzés küldése