A mentorom

Kaptam egy egész jó mentort a munkahelyen, aki segít a betanulás gyakorlati részében. Bizakodó vagyok, aranyos lány, türelmesen elmond mindent, pont ahogy megértem. Remélem jól ki fogunk jönni egymással ebben a kánikulában és a benti nagy hajtásban. Na meg annak is örülök, hogy nagyon korán kezdődik a munkabeosztása minden nap, úgyhogy én is hamar túl vagyok a munkán. Mindig is elememben voltam reggel, aztán délutánra valahogy kimerülnek az energia tartalékaim. Végülis a mai nap után egy kicsit bizakodóbb vagyok, mint tegnap este. Elég nagy sokk volt szembesülni a rám váró nehézségekkel. Most se tűnik kevesebbnek, csak talán kezdek beletörődni...
Azt hiszem az utóbbi bejegyzéseim mutatják az életem jelenlegi szakaszát: dög unalom. Nem az izgalommentesség vagy a tennivalók hiánya a megfelelője ennek az unalom kifejezésnek itt, inkább a lazulás hiánya. Hiányoznak a pozitív élmények, a barátok, a szabadidő. Túl jó dolgom volt eddig a főiskolán, na meg túl sok szabadság. Aztán bekerülünk a mókuskerékbe, és nincs megállás... Erre lehetett számítani, ez az élet rendje asszem, bár ebben nem vagyok teljesen meggyőződve egészen addig, amíg vannak akik számukra érdekes munkát végeznek. Majd én is igyekszem, hogy majd egyszer... mert ez nem lesz valami kreatív meló. A napom fénypontja, mikor végre hazaérek Lacihoz, és azt a pár órát együtt vagyunk. Kevés ez az idő... Sebaj, jön a hétvége, már csak egy nap. :D